üzenet

"Utaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem!" (Zsolt 25,4)

Utolsó este az élet értelméről beszélgettünk, megpróbáltunk magunk és egymás számára személyes választ adni. Mindenki komolyan vette a helyzetet, pedig az előző napok eseményeiből semmi nem mutatott arra, hogy ilyen közösségünk is lehet egymással. Elvégre jutalomkiránduláson voltunk, élveztük, hogy a programok mellett sokszor azt csinálhattunk, amit akartunk, átadva magunkat, ki-ki a maga módján, az élmények sokaságának. Az együtt töltött napok, és a tudat, hogy már csak egy közös évünk van hátra a középiskolából, arra késztetett akaratlanul is bennünket, hogy lecsendesítsük a felpörgetett hangulatot, és többet nyújtsunk magunkból. A válasz, amit adtam a kérdésre, engem is meglepett, azt mondtam, hogy számomra Isten az élet lényege, értelme - olyannyira váratlanul értek és felforgattak, annyira természetesek voltak ezek a szavak, hogy aztán nem is tudtam aludni, reggelig ültem a folyosón, és próbáltam megérteni, „belakni” azt az új horizontot, ami hirtelen feltárult attól, hogy Isten közel jött. Azóta is újabb és újabb részei tárulnak fel ennek az isteni horizontnak, mindig elemi, megrendítő erővel.

Taníts minket!

 

VISSZA A SOROZAT OLDALÁRA

AZ IGEHIRDETÉS LETÖLTÉSE PDF FÁJLKÉNT                                                                                                   AZ IGEHIRDETÉS MEGHALLGATÁSA

Taníts minket!

Lekció: Mt 7, 24-27/Textus: Mt 5, 1-2. és 7, 28-29                                                                                                                      2022. szeptember 4.

Kedves Testvérek!

A mai igehirdetés nem szokványos igemagyarázat, sokkal inkább egy együtt gondolkozás, Isten elé állás mind abban, ami körülöttünk van és történik – Isten Igéje és vezetése alapján.

1. Miért fontos nap a mai?

Elkezdődött a tanév, indul a szokott ritmusunk, mégis, ha valamit megtanulhattunk az elmúlt két és fél évben, hogy semmi sem magától értetődő és természetes, ami korábban az volt. Ajándék, hogy elindulhat a tanév, hogy itt lehetünk, együtt lehetünk és nagyon sok kérdés, kétség, aggodalom lehet bennünk, ha az őszre, télre gondolunk, vagy ha a világ eseményeire tekintünk. Mint gyülekezeti közösség miért fontos nekünk ez a mai nap? A mögöttünk lévő nyáron, július elején gyülekezeti táborban lehettünk, ahol Jézus hatalma volt a témánk és megélhettük, megtapasztalhattuk, mennyire megkerülhetetlen ez a kérdés ma. A nyár sok élménye és lehetősége mellett végül múlt vasárnap este együtt magasztalhattuk Istenünket és hívhattuk segítségül az Ő nevét.

2. Hogy működik a gyülekezetünk?

A gyülekezetünk működésében különösen fontos, hogy a legtöbb gyülekezeti szolgálat, alkalom a tanév kezdésével indul. A gyülekezeti közösségünkben szerteágazó rendszere van az alkalmaknak, összejöveteleknek, programoknak. De miért is csináljuk ezeket, miért pont ezeket végezzük?

Higgyétek el, ez nem egy ötletszerű dolog, nem is a fogyasztó igényeket igyekszünk kielégíteni ezzel. A gyülekezet 4 lelkipásztora, nem lelkész munkatársai, a 8 presbiter és a közel 140 szolgáló gyülekezeti tag úgy végzi ezeket a szolgálatokat, hogy azt megelőzi az imádságban megharcolt vezetés elkérése, megértése Istentől. A gyülekezetünk szándéknyilatkozata, hogy „Istent kívánjuk magasztalni azáltal, hogy olyan közösséggé válunk, amely Őt szereti teljes szívéből, teljes elméjéből és teljes erejéből. Szeretnénk olyan gyülekezetté lenni, ahol a sebzett és elveszett ember az Ige hirdetése, a törődő közösség, valamint a társadalomban való tudatos jelenlét által találkozik Jézus Krisztussal, aki a gyógyulás és a bocsánat igazi forrása az összetört ember számára.”

Ennek a fényében évente kétszer elvonul a presbitérium a lelkészekkel és megállunk, keressük azt, mire hív minket Istenünk konkrétan, az előttünk lévő időszakban. A most augusztusi elvonulás során a következő dolgokat kaptuk Istentől a most induló időszakra: a kősziklára épült ház képét. Maga a folyamat is érdekes volt, bennem már formálódott egy igehirdetés sorozat, amiről nagyon részletesen nem beszéltem, de a folyamatban ugyanarra vezetett minket Isten. Ezt a látást fogalmaztuk meg konkrétan:

Látás 2022 szeptember

KŐSZIKLÁRA

A világ, amiben élünk, számtalan válsággal és krízissel küzd. A kiszámíthatatlanság és bizonytalanság a mindennapjaink részévé vált. Erre a helyzetre sokféleképpen lehet reagálni, mi gyülekezeti közösségként a kősziklára épített ház képét kaptuk erre Istentől (Mt 7,24). Ezt az Isten akaratát cselekvő emberre vonatkoztatja Jézus, szeretnénk, ha ez gyülekezeti közösségként is jellemző lenne ránk. Ennek kapcsán különösen fontos a számunkra a következő három igazság:

- A megtartott Ige az, ami a kőszikla számunkra a viharok közt is.

- Krisztus lett a sarokkő és senki sem vethet más alapot rajta kívül.

- Isten hatalmas és Úr minden felett, Ő tart meg és őriz meg minket.

ÉPÜLT

Hisszük, hogy Isten megáld bennünket és arra hív, hogy áldássá legyünk a világban. Ő épített eddig is és tartott meg. Arra hív, hogy megmaradjunk Benne és hirdessük az evangéliumot: maradjunk gyógyuló és gyógyító közösség. Hívjuk Isten Szentlelkét, hogy gerjessze bennünk és köztünk a lángot és Ő építsen bennünket tovább. A gyülekezeti alkalmaink is ennek az épülésnek, gyógyulásnak a terei kívánnak lenni.

HÁZ

A gyülekezeti közösség a lelki otthonunk, ahol felelősséget vállalunk, hordozzuk egymást, tudva, hogy Krisztus hordoz és tart Bennünket. Istent megragadott az Ő szeretetével, szeretnénk mi is megszólítani minél többeket az evangéliummal. Elköteleződésre hívunk Krisztus követésében, a Vele való kapcsolatban. Ennek az örömébe hívjuk a gyülekezet tagjait. Ez a ragaszkodás a gyülekezeti közösségben való elkötelezett jelenlétben, szolgálatban is megnyilvánul, ehhez kérjük Isten áldását!

Két szó van különösen is velünk ebben az induló időszakban: megszólítás és elköteleződés. Erre hív bennünket a mi Urunk.

3. Hegyi Beszéd: Jézus tanít

Ezen az úton, ebben az időszakban pedig a vasárnapi igehirdetések egészen pünkösdig a Hegyi Beszéd alapján fognak történni. Szükség van arra, hogy tanuljunk, alapvető dolgokat először, vagy újra, hogy megtérjünk, visszatérjünk arra az útra, ami a keskeny út, az életre vezető út, Jézus követésének útja.

John Stott teológus, anglikán lelkész két gondolatát szeretném ezzel kapcsolatban megosztani veletek:

a. „A hegyi beszéd feltehetően Jézus Krisztus legismertebb, noha legkevésbé megértett és főleg a legkevésbé gyakorolt tanítása. Valóságos kiáltványa mindannak, amit valaha mondott. A hegyi beszédben maga fogalmazza meg, hogy követői milyenek legyenek és miként cselekedjenek. Nem találok más fogalmat, amely jobban kifejezné célját, és azt a kihívást, amit a mai világ számára jelent, mint a „keresztyén ellenkultúra” fogalmát.” (John Stott: A hegyi beszéd, 9.o.)

Ez a valóságunk, amiben élünk: ha Krisztust követjük, folyamatosan ütközünk a kultúránkkal. Isten országának valósága ütközik e világ valóságával. Ez azonban nem valami önsanyargatás, fájdalmas aszkétizmus Isten gyermekei számára, hanem a megváltás, a szabadítás valósága.

Ennek az ellenkultúrának az alapja az, amit Jézus maga mond a Hegyi Beszéd előtt: „Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa!” (Mt 4,17) A megtérés útja a bűnbánaton keresztül vezet. A bűnbánat és Isten igazságának útja jelenik meg a hegyi beszédben: milyen az, amikor Isten jelenléte járja át az ember életét, sőt az egész társadalmat. És ahogy Stott mondja:

„A hegyi beszéd olvasásakor egyedül az újjászületés szükségességébe és lehetőségébe vetett hit menthet meg bennünket az esztelen optimizmustól és a reményvesztett csüggedéstől.” (Stott: 23.o.)

b. A másik érdekes és fontos gondolat, amit meg kell szívlelnünk Stottól az, ahogy azonosul A.B. Bruce teológus véleményével: a hegyi beszéd „nem egyetlen óra vagy egyetlen nap, hanem egy hosszabb, visszavonultságban töltött időszak eredményeképpen jött létre. Jézus úgy oktatta tanítványait, mint egy „nyári táborban”. Ezért ezt a szakaszt jobb nem „Urunk hegyi beszédeinek” nevezni, hanem így: „Tanítás a Magaslaton”.” (Stott: 17.o.)

Ez utal arra is, hogy más perspektívából néz rá az életre és tanítja az embert is erre a más perspektívára. Szükségünk van rá, hogy ezeken az Igéken keresztül Jézus tanítson, hatalommal és erővel, ahogy az Igében is olvashattuk. Szükségünk van, hogy az istentiszteleteinken, a Hegyi Beszéddel való foglalkozás közben be tudjunk lépni ebbe a más perspektívából való szemlélésbe, Isten jelenlétébe. Szükségünk van tehát arra, hogy könyörögjünk Isten Szentlelkéért, hogy kiáltsunk a Lélek kiáradásáért közöttünk!

4. Tétje van!

Stott végül három kérdést tesz fel végül a Hegyi Beszéddel kapcsolatban:

  • Hiteles-e?
  • Időszerű-e?
  • Megvalósítható-e?

A válaszunk az első kettőre egyértelműen igen, az utolsóra emberileg nemet kell mondjunk, belátva, hogy ez csak Isten kegyelméből és a szabadítása eredményeként lehetséges. A Hegyi Beszéd nem egy lehetséges életprogram, hanem akkor lehet a valóságunk, ha mi magunk is átformálódunk, az újjászületett ember, Krisztust követve élhet így Isten dicsőségére. Ha ez bármiben is a valóságunkká tud lenni, azért Istené a dicsőség!

A ház összeomlik, ha nem jó alapokon áll. A tétje tehát nagy, hogy mire alapozzuk az egyéni és közösségi életünket. Vágyunk rá, hogy Jézus tanítson bennünket az Ige által, az igehirdetéseken keresztül az előttünk lévő időszakban. Ő épít fel – egyenként és közösségként is – Isten szabadítson meg minden hamis magabiztosságtól vagy épp felesleges aggodalmaktól, félelmektől. Ő vezessen az építés dinamikus folyamatában minket! Szolgálja Isten dicsőségét mindaz, ami történik bennünk, az istentiszteleteinken és a gyülekezeti közösség összes alkalmain! Ő adja meg, hogy hűségesek tudjunk lenni a Tőle kapott látás, küldetés betöltésében! Ámen!

(Thoma László)

Impresszum

Gazdagréti Református Gyülekezet
PostacímBp. 1118 Rétköz u. 41.
Telefon+36-1-246-0892
E-mail
Powered by SiteSet