üzenet

"Az Úr trónol az áradat fölött, ott trónol az Úr, az örökké való király. Az Úr erőt ad népének, az Úr megáldja népét békességgel." (Zsolt 40,10-11)

Egy nehéz év kezdetén…

A 2009-es évet bárányhimlővel kezdtük. Már ez is megviselte kis családunkat, de arra nem számítottunk, hogy ennél jön még rosszabb is. Legkisebb lányunk fél éves volt, amikor egyik reggel vele a karomon siettem a konyhába, az engem segítségül hívó nagyobbik gyermekünkhöz. Sietségemben nem láttam, hogy a következő lépésem egy földön fekvő naptárra fog esni. Ráléptem a naptárra, ami a lábam alatt a szőnyegen megcsúszott és a gyermekkel együtt a kezemben a földhöz csapódtam. Én alaposan megütöttem az oldalam, de kislányom rosszabbul járt, mert nem tudott felkészülni az esésre, és így védekezés nélkül esett velem együtt a szőnyegre. Nagyon sírt, látszott rajta, hogy nagy fájdalmai vannak, egy kis idő múlva a homlokán egy nagy duzzanat vált láthatóvá. Azonnal kórházba mentünk, ahol megállapították, hogy koponyatörést szenvedett két helyen – egyik oldalon 3 cm-es másikon pedig 5 cm-es törés van. Természetesen befektettek minket a kórházba egy hetes megfigyelésre. Nem kell részleteznem, hogy mit éreztem, és mit érzett az egész család: a miértek és a kétségbeesés egyszerre szorította össze a szívünket. Ekkor este az Úrnak is volt mondanivalója nekünk: a 40. zsoltár volt a napi ige. Ez a vers olyan volt számomra, mint a vihar elől menekülő embernek a barlang.

Ó Uram, hát látod a mi viharunkat, nem úgy vagyunk itt a kórházban, hogy tudtodon kívül lenne mindez, és te Ura vagy a helyzetnek, betöltesz minket békességeddel. Nincs olyan vihar, mely fölött ne lennél örökkévaló király – szakadt fel belőlem a hála és hódolat imádsága. És valóban ezek után olyan békességet adott Isten a szívembe, ami tudtam, hogy nem emberi, hanem Tőle való. És hála legyen Neki, hogy kislányunk meggyógyult, és nem volt szükség semmilyen orvosi beavatkozásra. Megtapasztaltuk, hogy valóban Úr és Király életünk minden helyzetében.

Arculatunk

Az arculat kialakításában a gyülekezet vezetése által meghatározott három kulcsszó játszott meghatározó szerepet:

Nagyváros – közösség – gyógyulás

A cél az volt, hogy ezt a három fogalmat összefüggésében jelenítse meg a logó egy könnyen azonosítható vizuális szimbólumrendszer használatával. Az elkészült logó ezt a három kulcs fogalmat három oszlopban jeleníti meg, amelyek mégsem önálló egységként léteznek, hanem egyfajta történetet is megjelenítenek a logó keretén belül.

Az első oszlop merev négyzetei a nagyvárost, a lakótelepet, a sok egyforma ablakot hozzák elénk. Ezek egyszerre adják az elszigeteltség, individualizmus, de a sivárság, monotonizmus képzettársításait. Ebben a reménytelen, kietlen közegben létezik maga a gyülekezet. Ez az a külső környezet, amiben Isten igéjét kell felmutatnunk.

A középső oszlop elemeiben az előzőhöz képest is érzékelhető a változás. A lekerekedő sarkok utalnak arra a folyamatra is, ahogy az egyénekből (individuum) az összecsiszolódás, változás során közösség formálódik. Ugyanakkor a forma magában hordozza a mag (ige magok), esőcsepp (a Lélek esőjének cseppjei) asszociációkat is. Feltétlenül egy jóval természetesebb, természet közelibb állapotot jelenít meg.

A harmadik oszlopban ezek a formák egyre kecsesebbek és összeköti őket valami. A folyamatot figyelve elsősorban az Isten vezetésében élő közösség képe rajzolódik ki előttünk. Továbbá egyfajta növényszimbolika is látható benne, ez jól kapcsolódik az előző oszlop mag értelmezésének továbbgondolásába: Isten gyógyítása, táplálása által kibontakozó élet (egyéni és közösségi egyaránt), mint egy élettől növekvő és termőre forduló növény nyújtózik Isten felé.

A három szimbólum-oszlopot keretbe foglaló négyzet ismét visszautal a városhatárok képzetére, de egyben azt, mint folyamatot is összefogja, lezárja és értelmezi. A vonal-határok merevségét oldja azok íve, ami által kevésbé érezzük azokat áthághatatlan határoknak, mint inkább a körülöttünk lévő világ változó körülményeinek.

Hirdetések