üzenet

"Közel van igazságom, nincs már messze, szabadításom nem késik. A Sionon szabadulást szerzek ékességemnek, Izráelnek." (Ézs 46,13)

Tíz évesen kezdtem el német nyelvet tanulni. Nehézen ment. Körülöttem senki sem tudott segíteni. Különtanárom egy felsőbb osztályos diák lett, akivel pár óra után feladtuk. Addig sosem éreztem magamat annyira elveszettnek. Rá kellett hajtanom. Aztán a kedvencem lett. A továbbtanuláskor elhatároztam, hogy felsőfokú nyelvvizsgát szerzek belőle, hogy több pontom legyen a felvételin. Nem sok bíztatást kaptam a környezetemben élőktől. Az első próbálkozásnál kudarcot vallottam. Eldöntöttem, hogy újra neki futok. A fenti igét kaptam. Csodás szabadulást vártam például, hogy a szüleim azt mondják, hogy nem kell továbbtanulnom, vagy törlik a felvételit, esetleg egy nap perfekt németként ébredek fel, és hasonlók. Persze, minden ment tovább. Hol volt Isten? Várt rám. A családom közben azzal nyugtatott, hogy eddig senkinek sem sikerült nagy célt elérnie, megbuktak a terveikben, a mi családunk nem viszi semmire. De én azt gondoltam, hogy Isten családjából való vagyok. Neki futottam újra. Sikerült. Hogy mit tanultam ebből? Isten csak azt tudja megáldani, amit teszünk, azt nem, amit nem teszünk. A szabadulás nem a kicsinyességünkből születik. Teljes lemondást kíván Isten, - ha cselekedni akar -, de nem tétlenséget. A szabadulás legtöbbször nem varázsütésszerű, lehet egy folyamat is. Talán már meg is szoktuk, hogy általa élünk. Tedd ma, amit tenned kell, hogy megszabadulj a kétségtől, vajon képes vagy-e rá!

Mértékletesség elvitelre

VISSZA A SOROZAT OLDALÁRA

AZ IGEHIRDETÉS LETÖLTÉSE PDF FÁJLKÉNT                                                                                                  AZ IGEHIRDETÉS MEGHALLGATÁSA

Mértékletesség

Lekció: 2Tim 1, 1-14/Textus: Péld 23 1-8, 19-21, 29-30, 25,16-17                                                                                                         2013. 11. 03.

„Ha uralkodóval együtt ülsz le enni, jól gondold meg, mi van előtted, mert ha telhetetlen vagy, kést tettél a torkodra! Ne kívánd jó falatjait, mert csalétek az! Ne fáradj azon, hogy meggazdagodj, a magad belátásából hagyd abba!  Alig száll rá tekinteted, már nincs meg, mert gyorsan szárnya támad, az ég felé repül, mint a saskeselyű. Ne edd az irigy ember kenyerét, és ne kívánd jó falatjait, mert olyan ő, mint aki számolgat magában: Egyél, igyál! - mondja neked, de nem szívesen. Megevett falatodat ki fogod hányni, és kedves szavaidat elvesztegeted.”

„Hallgass rám, fiam, légy bölcs, és irányítsd szíved a helyes útra! Ne tarts a bor mellett dőzsölőkkel, se a falánk húsevőkkel!  Mert a dőzsölő és a falánk elszegényedik, és rongyokba öltöztet a sok alvás.”

„Kinek jaj? Kinek fáj? Kivel veszekednek? Kinek van gondja? Kit vernek véresre hiába? Kinek zavaros a szeme? Azoknak, akik bor mellett mulatnak, és a fűszeres bort kóstolgatni járnak”.

„Ha mézet találsz, egyél, amennyi jólesik, de túl sokat ne egyél, mert kihányod! Ritkán tedd lábadat embertársad házába, mert megsokallja, és meggyűlöl.”

 

Kedves Testvérek!

Még emlékszem gyermekkoromból olyan időkre, amikor nem voltak roskadásig a boltok polcai minden földi jótól. Kisgyerekként csokoládét különleges alkalmakkor kaptunk. Mikulásra előfordult, hogy Bécsből hozott a nagymama olyan édességeket, aminek Magyarországon nyoma sem volt az üzletekben. Mikor megkaptuk az ajándékot, először meg kellett futni a diplomáciai köröket. Megkínálni minden felnőttet, a testvért (esetleg a jelen lévő unokatestvéreket) és ha még maradt, akkor jöhetett, aminek jönnie kellett. Be kell, hogy valljam előttetek, hogy ilyenkor én pusztítottam, amíg láttam, élveztem a pillanatot, az ízeket, az illatokat. A nővérem gyakran kissé megvetően nézte mindezt végig, hiszen ő ennél józanabb volt. Ő mindig eltette az ő részét, és szépen beosztva fogyasztotta el azt. Gyakran még hónapokkal később is volt neki abból, aminek számomra már az emléke is elhalványult. Igen, ő volt a józan, a mértékletes, a megfontolt, én pedig a mértéktelen, a habzsoló, a türelmetlen. Jó kis családi címkék ezek. El lehet ezekkel látni az embereket a környezetünkben és magunkat is. Van, akinek a mértékletesség nehezen megy, és van, aki könnyen tartóztatja meg magát. Ki ilyen, ki olyan típus. Nem kell keresztyénnek sem lenni ahhoz, hogy valaki mértékletes legyen. Ha jól nevelik a szülei, jó példát mutatnak neki, jó eséllyel rendben lesz az életének ez a területe. A mértékletesség általános emberi erény. Az embernek szüksége van rá ahhoz, hogy egészségét megóvja, javaival jól gazdálkodjon. Nem kell hozzá hit sem, egyszerűen belátás, józanság, logikus gondolkodás. Több tanmese is szól erről, ami emlékezteti az embert a mértékletesség fontosságára. Miközben persze globálisan az emberi faj mértéktelenül habzsolja fel a világot, mit sem törődve a következményekkel. A mai Ige elsősorban nem arra vezet bennünket, hogy egy jó kis erkölcsi tanítást fogalmazzuk meg magunknak, és moralizálásba kezdjünk. Ennél jóval több és mélyebb az, amit a Szentírás mond nekünk a témában.

Mi a mértékletesség a Példabeszédekben lévő képek szerint?

A Példabeszédek könyve bölcs mondások gyűjteménye, amely, mint már sokszor hallottuk az ifjút tanítja arra, hogyan éljen bölcs életet, hogyan lehet áldott, melyik utat válassza? A Példabeszédek gyakran dolgozik hasonlatokkal- használ képeket, hogy szemléletesen adjon át alapvető üzeneteket, tanításokat. Így van ez a mostani képekben is. A Példabeszédek könyve 22-23-24. fejezete 30 bölcs mondást tartalmaz, melyek az élet legtöbb területét felölelik. 30 olyan kép, amit jó lenne nem elfelejteni egy ifjúnak, aki az életre készül. Ebben található a mértékletességre való buzdítás is. Persze nem úgy történik ez, hogy azt mondja a bölcs tanítómester: „Fiam, légy mértékletes! Ne ess túlzásokba, mint a többi fiatal!”- persze, gondolhatja az ifjú: mondja ezt egy idős ember, aki persze fiatalon ugyanúgy végigment sok mindenen. Érezheti néha ezt az ember: a józanság egy bizonyos életkor után talán magától is megérkezik az életbe, a mértékletesség hiánya pedig kortünet- kb. 30 év alatt… A Példabeszédekben, ezekben az Igékben a mértékletesség sokkal kevésbé életkorhoz, mintsem jellemhez, viselkedéshez kötött. Ez pedig – bár tudjuk, hogy fiatalkorban alapozódik meg – korántsem csak a fiatalokat érintő kérdés. Nézzük most meg egyenként a képeket, tanításokat, amiket a Példabeszédek elénk hoz a mértékletességet illetően a felolvasott Igékben! 7 kép, 7 példa, 7 érv.

1.     23, 1-3: gazdag ember kenyere. A jóindulat, kedvesség és vendégszeretet kifejezése lehet egy gazdag, jómódú ember részéről egy vacsora meghívás. Gesztus, kedvesség. Az ember könnyen belefelejtkezhet ebbe, és élvezheti azt mértéktelenül: most együnk, van mit! Együk ki a gazdagot a vagyonából…! De vigyázz- figyelmeztet a bölcs - szándéka lehet mindezzel a gazdagnak. Lehet, hogy önmagát akarja ezzel nagynak mutatni, vagy a veled való pozícióját akarja biztosítani. Úgy fogja be a szádat, hogy „betömi azt étellel”- ezután nem mondhatsz semmit, a vendégem voltál a múltkor. – Ne légy mértéktelen, ítéld meg jól a helyzetet, ne veszítsd el a fejedet a gazdag ember asztalánál sem!

2.     23, 4-5. vers: a „workoholic” típusnak szól. Munkaalkoholisták. Mindent a vagyonért, a gazdagságért- vagy akár egy szent célért! Mindent a karrierért, mindent önmagában a munkáért! „Állj le, amíg magadtól le tudsz állni!” – mondja a bölcs. Ismerd fel, hagyd abba, amíg lehetséges! Mert az élet nem a munkáról szól, noha alapvető része annak. Ha így élsz, nagyot fogsz csalódni, ugyanis alig pillantod meg a gazdagságot, a sikert eltűnik - mert múlandó. Beleroppansz, hajótörést szenvedsz, összetörsz, ha nem tudsz megálljt parancsolni magadnak.

3.     23, 6-8: irigy ember kenyere – kicsit hasonló az elsőhöz. Vizsgáld meg, ki hív enni, ki vár asztalához, ki tesz szívességet neked! Ne fogadd el rögtön, ne mozdulj rá, mert kívánatos! Ne a hasznot tekintsd, amivel jár, hanem azt, mi lesz ennek az ára! Az irigy ember kenyere nagyon drága - később majd rájössz. Ráadásul jól sem esik igazán. Vigyázz, a külső szívélyesség nem egyenlő az önzetlenséggel! Nem esik jól, utólag belefájdul a hasad. Tartsd távol magad az irigy ember asztalától!

4.     Mértékletesség akkor, mikor senki sem lát (25, 16). Talán könnyű másokkal szemben, mások előtt gyakorolni a mértékletességet, de mi a helyzet akkor, amikor senki sem lát? Ha mézet találsz- és egyedül vagy, és annyit ehetsz, amennyit csak akarsz - még akkor se tedd! Mert a természet a mértékletesség rendje szerint működik és a gyomrod nem fogja befogadni mértéktelenül még a legfinomabb ínyencségeket sem! Ki fogod hányni - szól egészen naturalisztikus módon a szentíró. Légy józan! Ne másokért, magadért légy mértékletes!

5.     Mértékletesség a kapcsolatainkban, a magán szféra tiszteletben tartása (25, 17). Túláradó szeretetében vagy épp tapasztalatlanságában az ember egy egész más területen is beleeshet a mértéktelenségbe, ez pedig a másik ember privát szférájába való belépés. A másik határainak tiszteletben nem tartása a kapcsolatok halálához vezetnek. Gondoljunk csak bele ennek súlyába- és képzeljük el, milyen fárasztó az, ha valaki állandóan a nyakunkra jár! Nagyon fárasztó, rendkívül kimerítő az az ember, aki a kapcsolataiban is mértéktelen. Te se tedd ezt! Ismerd fel, hol léptél túl a határon! Légy mértékletes a kapcsolataidban!

6.     Alkohol fogyasztása (23, 19-20. 29-30). Erről már esett szó korábban igehirdetésben, de itt is előkerül: a mértéktelenség ezen a területen nyilvánvalóan összekapcsolódik a függőséggel. Ne tarts azokkal, akik nem ismerik a mértéket ezen a területen! Mert lehet, hogy téged ez nem érint, de beránthatnak! A mértéktelenség örvény, a függőség mélységébe ránthat le!

7.     A mértéktelenség következményei (23, 21). Világos, hogy a mértéktelenség egyik látható és világos következménye ez: elszegényedés. Kimerülnek a források. Mert a vágyak és a hiányok lehet, hogy nem szűnnek, de a források és a lehetőségek igen. Romlás, elszegényedés. lecsúszás. Ez a mértéktelenség útjának vége.

Mi a közös ezekben? Az, hogy a mértékletes ember is mer egy fontos szót: elég. Elégedettség. A mértéktelen pedig vélt vagy valós hiányait próbálja mértéktelenségében kitölteni. Pedig tudjuk, hogy nem kell azonnal mindent megszerezni: ez nem tesz boldoggá.

 

Mi van a dolgok mélyén?

Na de mi van a dolgok mélyén? Hogyan érthetem meg mindennek a működését? Az biztos, hogy a mértéktelenség nem csak az étkezés területén ölthet testet, hanem gyakorlatilag az élet minden területén! Fontos kimondani, hogy egyrészt a bűn az, ami az embert gátolja a mértékletességben. A hitetlenség, hogy Isten nem gondoskodik rólam, és ezt magamnak kell megtennem. Az a gondolat, ami az Édenkertben is megvolt: olyanok akarunk lenni, mint az isten. Nem látjuk be emberi korlátainkat, határainkat, lehetőségeinket. És miközben nem szeretnék egyszerű pszichológiai következtetéseket levonni (például hogy betöltetlen gyermekkori hiányok állnak a mértéktelen életmód hátterében), nyilvánvaló, hogy a mértéktelenség hátterében sebek, sérülések vannak. Miért érez az ember élete legkülönbözőbb területein folyamatos éhséget? Miért vágyik mindig valami többre? Miért fogyaszt akkor is, amikor nem lenne rá szükség- amikor nyilvánvalóan értelmetlen dolog az? Miért nem fejlődik ki a vágy visszatartó képesség a legtöbb emberben, ami pedig minden felnőtt sajátja kellene, hogy legyen? Úgy gondolom, hogy az okok feltárása és a sebek felismerése- a gyógyulás keresése részleteiben alapvetően lelkigondozói feladat. De arra a felismerésre elvezethetnek bennünket, hogy szükségünk van gyógyulásra, mert Isten kegyelme és irgalma nélkül nem tudunk csak úgy megváltozni a mértéktelenségből. Azt ki kell mondanunk, hogy a legfélelmetesebb dolog a mértékletesség hiányában, hogy ez minta. Az ember kapja és tovább adja. Az alkoholista, vagy más függőségben szenvedő szülők gyermekei szinte kivétel nélkül- de azok is, akiknek a családjában a jutalmazás és büntetés területén is megjelent a mértéktelenség. Ott, ahol nem voltak világosak a határok, és sok volt a bizonytalanság, kiszámíthatatlanság, szintén alapvetően meg lehet ez a probléma.

Jézus útja a megoldás

A további ok keresése helyett szeretnék a megoldás elé mutatni azzal, hogy mindannyiunknak a saját élethelyzetében, a saját bőrében megélve el kell jutnia addig, hogy ki tudja mondani: elég. Elég, amim van, elég, amit Isten ad nekem. Be kell gyógyuljanak lelki sebeink, és be kell töltessenek hiányaink. Hiszem, hogy ez lehetséges Isten Lelkének a munkájaként! Jézus Krisztus él, köztünk van és gyógyít. És tanít is minket. Érdekes párhuzamát fedeztem fel ennek a témának a Hegyi Beszéd egy részével. Olvassátok el Máté evangéliuma 6. fejezetét! Jézus beszél arról, mit jelent mértékletesnek lenni az élet legkülönbözőbb területein:

  • adakozás: ne kürtöltess magad körül! Légy józan, mértéktartó!
  • ima: ne szaporítsd a szót, mint a pogányok! Nem ezért hallgattatsz meg!
  • böjt: ne a látszatért tedd, ne ragadtasd el magad külsőségekben!
  • mennyei kincsek: ne gyűjtsetek kincseket a földön, ne ess a meggazdagodás vágyának mértéktelen örvényébe!
  • Isten gondviselése (ne aggodalmaskodjatok!): elég minden napnak a maga baja! Ne aggódj! Ne félj! Elég Isten kegyelme, elég a gondviselése!

Hívjuk a józanság Lelkét! Nagy szükségünk van rá, hogy egyrészt gyógyuljunk mélyen, másrészt tudjunk változni a szokásaink, viselkedésünk mentén is! A gyógyulásra pedig azért van lehetőségünk, mert Isten mértéktelen egy valamiben: szerelmében, kegyelmében, amit ránk áraszt! Mértéktelen és pazarló módon pazarolja ránk szeretetét abban, ahogy értünk adja a Fiát, és ahogy újra és újra megbocsát nekünk! Ebben a szeretetben merüljünk el, és hiszem, hogy betöltetnek vágyaink, begyógyulnak sebeink és változhat a jellemünk is!

Ámen!

Thoma László

Impresszum

Gazdagréti Református Gyülekezet
PostacímBp. 1118 Rétköz u. 41.
Telefon+36-1-246-0892
E-mail
Powered by SiteSet