Rajt lyukas kerékkel

A rajtban állunk, várakozunk, hamarosan indulunk. Elég jó erőben vagyok, kíváncsian várom, mire lesz elég. Sípszó, egyszerre megindulunk. Pár másodperc, és érzem, hogy baj van. Lyukas a kerékpárom gumija. 15 perce még jó volt…

Kihúzódom az út szélére, és azon gondolkodom, feladom. Ilyen balek nincs, aki lyukas kerékkel rajtol. Hezitálok, majd elkezdem szerelni. Mire elkészülök, és indulok, sehol senki. Nem baj, úgy érzem, már készen állok arra, hogy versenyezzek. Elvégre csak magammal versenyzek, és teljesen mindegy, hogy mennyien vannak körülöttem.

Először kicsit idegesen (utolérek valakit?), majd egyre nagyobb nyugalommal haladok. A nagykovácsi erdő gyönyörű, közben fel-fel bukkan egy-egy lemaradozó versenytárs. Majd elkezdenek jönni a gondolataim.

Beugrik, hogy a rajt előtt a helyi plébános is mondott pár szót. Nehéz feladat, amit nagyszerűen oldott meg. "Fussuk meg az előttünk levő pályát…" - idézte a Zsidókhoz írt levelet. Bátorított, hogy fussunk, küzdjünk, győzzük le magunkat, de közben felhívta a figyelmet a szeretetre.  Azután egyszer csak már nem a Crosskovácsi maraton pályáról volt szó, hanem arról a nagy pályáról, amit mindenkinek meg kell futni. Szeretettel, kitartással.

És akkor arra gondoltam, hogy mi van azokkal, akik úgy érzik, ők lyukas kerékkel indulnak a rajtvonalról? Mindenki elhúz mellettük, ők félrehúzódnak az útszélre, állnak, javítgatnak, de mintha másoknak sokkal több adatott volna, mint nekik. Nem ugyanúgy indulunk az élet rajtvonaláról, vagy egy-egy életszakasz megfutása előtt. Lehet, hogy legszívesebben félreállnának és feladnák?

Uram, de jó, hogy nem adtam fel, és itt tekerek az erdőben. Az életről beszélgetsz velem, a pálya megfutásáról, az enyémről és másokéról, akik néha úgy látják, lyukas az a kerék. Az egész verseny, az elhangzott ige fényében, egy nagy szimbólumává lett a sokkal fontosabbnak:

Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. (Zsid. 12.1)

Soha ilyen jó időt nem mentem, mint ezen a versenyen. Milyen jó, hogy Isten segítségünkre jön, bátorít, és azt mondja, ha lyukas kerékkel is indulsz, az ő nagy kegyelme és szeretete által eredményesen futhatod meg a pályát!