Mi volt nyári tábor helyett?
Munka. Reggel 7-től délután fél 5-ig. Jó, volt hogy késtünk. Volt, hogy kicsit korábban abbahagytuk. Volt szünet napközben. De nyári tábor, előadások, dicsőítések, fagyik, kávék, medence helyett mégiscsak munka volt. És elfáradtunk.
És felfrissültünk. Jöttél már haza fáradtan nyári táborból? Sok testi-lelki jó, de mégis fáradt vagy a végén. Mert már túl sok (nekünk) a jóból. Hogy kapunk, hogy befogadunk, hogy magunkba veszünk, hogy - úgymond - növekedünk, és hogy pihenünk. Kimerítő, mindig csak kapni.
Ennek a dinamikája fordult meg közöttünk az templomépítő táborunkban. Fizikai fáradtság, igen. Fájó izmok, igen. És ezzel együtt megújuló hit. Megújuló szeretet egymás között. Megújuló elköteleződés egymás iránt, és Isten népe, gyülekezetünk iránt. Persze mondhatja azt valaki, hogy nem más ez, mint pszichológia és biológia. Íróasztal mellett hónapokon át ülő emberek, akik most végre fizikai munkát végeztek - persze, hogy ezt élték át. Egy kis gyógyszer a civilizációs ártalomra… Különben meg ne romantikázzon senki: más egy hétig betonozni, festeni, mázolni, mint egy életen át.
Van ebben igazság. De a Szentlélek nem (mindig) megy ellene a természetes folyamatoknak. És ezért a fentiekkel együtt mégis több történt. Megelevenített sokakat.
Tanultam pár dolgot.
A gondolat testet ölt
Milyen szép, ahogyan egy Istentől való sugallat tervvé lesz, majd testet ölt. Egy presbiterünk szívében fogant meg a gondolat 2012 őszén. Nehezen vettük - építkezzünk nyári tábor helyett? De, amint korábban írtam, a presbitérium Isten elé állt, gondolkozott, tervezett, mérlegelt, majd döntött. Azután következett a felkészülés. Majd eljött a nap, és több mint százan átéltük az örömöt, a lendületet, az áldást. Egy gondolat egy szívben, ami istentől van - engedelmesség, hogy kimondatik - Istenkeresés, hogy tényleg Ő hív-e - és megvalósulás. Tanulgatjuk, hogyan vezeti a Szentlélek a gyülekezetet. Álmodjunk álmokat, legyünk bátrak és engedelmesek…
Munka és lelkiség
Azon elmélkedtem hétközben (egyik közös áhítatunkon is), hogyan függ össze az, hogy kaparom a falat, azzal, hogy Isten eljön közénk ebben az épületben. Hogyan lesz Isten szolgálata az egyszerű fizikai munka. A munkánk Isten közénk érkezésének az eszköze - ha valóban áldása van rajta. Minden munkánk. Mit jelent ez akkor, amikor mosogatni, takarítani, és egyéb nem szeretem dogokat kell tenni? Mit jelent ez annak, aki most templomot épített, de máskor képernyő előtt ül és nyomogatja a billentyűket? Lehet-e ez eszköze, módja annak, ahogy Isten szeretete elérkezik a világunkba? Mert annak kell lennie. Minden munkánk lehet Isten szolgálata - hiszen erre váltattunk meg. Ez szép is így …. Csak nehéz kimunkálni. De talán ez is elkezdődött.
Férfiak
A betonozó csapat igazi férfi közösség volt. Irigyeltem őket a koedukált festő csapatból nézve. Izzadnak a napon, és betonoznak. Piszokul élvezték, pedig fájt is. Nyilvánvaló, hogy itt "helyükön voltak." Férfiak férfiakkal férfias munkában. Egyre több a beszélgetés a formálódó férficsoportól. Mit jelent Isten szerint való férfinek lenni egy zűrzavaros társadalomban? Messze vezet mindez. De valami itt is megmozdult.
(Azt hallottam, hogy már valamiféle női hétvége is formálódik. Még a végén egész konzervatív gyülekezet leszünk…. :))
Lovas András
