Harmóniában - Novemberi ritmus
Egy-két-egy-két… Még ősz van, igazi ősz, lassan, fokozatosan fordul télbe az idő. Akár mi is van belül az üzletekben, kint minden fokozatosan, egy meghatározott rend szerint változik. Mert a természetnek ritmusa van, amit lehet, hogy nem értünk, mégis körülvesz minket.
Egyre hűvösebbek a napok, hamarabb lesz este, hidegebb a szél. Néhány napsugarat azért még el lehet csípni. Eközben már minden kirakat tele van angyalkákkal, mikulásokkal, karácsonyi díszekkel. Hirtelen jelentek meg mindenszentek után. Szinte gombnyomásra lepték el a fogyasztói központok közösségi tereit. Sok helyen szól a karácsonyi zene. November elején elkezdődött, és már nagyon várom, hogy vége legyen! Ugyanilyen hirtelen tűnnek majd el, mint ahogy jöttek…
Összességében itt a városban mind az életritmusunk, a napi rutinjaink, mind életünk nagyobb ciklusai egyre inkább elszakadnak a természet ritmusától, aminek beláthatatlan mentális, lelki következményei lehetnek hosszú távon. Túlcivilizálódtunk. Talán észre sem vesszük a hangsúlyeltolódásokat, a diszharmóniát, mert ebbe születtünk…
Egy-két-hár’… Egy alkalommal a dicsőítő csoport próbát azzal kezdtük, hogy mindenki a kezébe vett egy ritmushangszert. Egyvalaki elkezdett valamit játszani, a többiek pedig követték őt, hozzátették a maguk ritmusát, kiegészítették, kiszélesítették a harmóniát. Hihetetlen egységet éltünk meg ebben a feladatban is! Nagyon jó követni valakit, beleilleszkedni egy harmóniába, aminek biztos kerete van!
Egy-két-hár’-négy… Ritmusok, melyek életünk alapjául szolgálnak. Próbáljuk megtalálni a sajátunkat, és persze összhangba hozni a külvilágéval is. Legtöbbször átvesszük a környezetünkét. Az egyes ritmusértékek ezek: mit teszünk; mikor, mire mennyi időt, energiát szánunk… no és persze a legfontosabb: a munka és pihenés ritmusa. Mi az, amire szükségem van, és mik a lehetőségeim? Mit várnak el tőlem? - Mindezek mentén rendeződik az életünk. Mindebből lehet előrehaladás, növekedés, fejlődés. Vagy épp rohanás és lemaradás, pörgés és belassulás hullámvasútja is.
A környezetedben vagy megértik, miért az a ritmusod, amiben élsz, vagy nem. Minél jobban elfogadnak minket úgy, ahogy vagyunk, annál jobban érezzük magunkat a bőrünkben. Egy jó közösségben az ember megtalálhatja és felvállalhatja saját ritmusát. Minden pontatlanságával, egyenetlenségével vagy épp logikátlanságával együtt. És eközben hangolódhat másokra is, és fonódhatnak össze, szélesedhetnek ki gyönyörű harmóniává az egyéni ritmusok.
Egy-két- szün’… Még nincs itt advent, sem a karácsonyi készülődés (őrület). Keressük meg és éljük meg azt a ritmust, ami a sajátunk- mindennapjainkban, időbeosztásunkban, egymásra figyelésünkben! Keressük az összhangot a ránk bízottak ritmusával! Keressük a szünetet, a megállást is! A csendet, amiben potenciálisan találkozhatunk Istennel. Nem csak adventben, gyertyát gyújtva. Várni az Úrra- ezt bármikor megtehetjük. Ő pedig eljön hozzánk, és jelenlétével körülvesz minket egyszerű és természetes módon. Így lehetünk védettek a békénkből kimozdító zajoktól és zörejektől, amik különösen felerősödhetnek a városban az ünnepek közeledtével.
Thoma László
