üzenet

"De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk." (Ézs 40,31)

Kimerült állapotban, tanácstalanul vegetáló, passzív napok közepette talált rám ez az Ige. Köszönöm a bizalmat és erőt, amit adott. Így sok új ötlettel, és bátorsággal vághattam neki az előttem álló feladatoknak. Ráébredtem, hogy a semmittevés és a félelem nem visz előre, nekem is lépnem kell. No, meg persze türelemmel kitartanom, hogy a monoton megszokottság ne tegyen érdektelenné, hanem izgalommal teli, teljes odaadó szívvel éljem át minden percét annak, amit csinálok.

család vagy szupermarket?

Lehet-e gyülekezetünk család? A Biblia szerint azok, akik Jézus Krisztusban megbékéltek Istennel és egymással, Isten háza népévé lettek. Ez nem kérdés. Isten háza népe, Isten családja vagyunk. Ő nevez annak, ő mondja ezt rólunk. 

Ez így van. De hogyan működhetünk, élhetünk úgy, mint Isten családja? Hogyan lehet 450 ember, felnőtt és gyermek, egy család?
Mert nem ismerjük már mindannyian egymást. Vannak arcok, és vannak nevek. Minden arc, minden  név egy történet. Istennek különleges története, amely ott rejlik a mosoly vagy a szomorú tekintet mögött. Egyedi és gyönyörű történetek, amelyek igazi szépsége az, hogy így vagy úgy Jézus megváltásának egy-egy fénysugara ragyog fel bennük. Ő ragyog a nyomorúságainkban, az örömeinkben, a szabadulásokban, a megoldatlanság hordozásában. Először és legelőször Ő. Ő a forrás, amiből fakad életünk, a folyó, amelyben sodortatunk, a tenger, ahova tartunk. A Kezdet és a Vég, az Alfa és az Omega. Ezért vagyunk egy család. Szép.

family.jpg

Lehet-e  gyülekezetünk család?

Bejött a templomba, a templomába, ahova jár, ahova tartozik, a családjához. Megy a lépcsőn. Szembe jön a testvére. Lehet hogy ismeri az arcát, lehet, hogy nem - de köszön neki, mert hiszen ez egy háznép. Nem viszonozzák a köszönését. Elgondolkozik, hogy lehet ez. Fáj neki, nem érti, felkavarja. Testvérek vagyunk, nem? Magyarázom, hogy amikor belépsz egy élelmiszerboltba, nem köszönsz azoknak, akiket nem ismersz. Ez a nagyváros valósága. Akik belépnek a templomba, talán hasonlóan vannak. Ők jöttek valamiért, amire szükségük van, de attól még nincs közünk egymáshoz, mert egy épületben vagyunk. Hát valahogy így működik ez sokaknak, ez van, én is csak 450 nevet tudok/próbálok észben tartani… De érzem, hogy ez nem győzi meg. Hiába próbálom pásztorként mentegetni a gyülekezetet, magyarázni a társadalmi valóságot.

supermarket.jpg

Most akkor család vagy nem család?

Pár nap telik csak el. Ketten vannak gyülekezeti összejövetel után az előtérben. Első látogatásaik egyike  a család házában. A testvérek jönnek-mennek, kedélyesen beszélgetnek egymással. Ők állnak, egyedül, és mintha kicsit zavarban lennének. Fáj a  szívem, amikor látom. Odamegyek hozzájuk, de már távozóban vannak… Napokig velem marad a kép. Szomorú vagyok miatta, miattuk…

Lehet-e a gyülekezetünk család? Lehetünk-e mások, mint akik szupermarketbe mennek? Köszönni az idegen testvérnek? Idegen, de testvér. Testvér, tehát nem idegen. Egy vér által lettünk egy testté. Krisztus vére által Krisztus testévé. Krisztus testvéreivé.

Szerinted inkább idegen, vagy inkább testvér?  Egy arc, egy név, és benne Krisztus. Jézus élete és története őbenne és tebenned is. Ugyanaz a Jézus, ugyanaz a megváltás. Istennek egy háza népe.

Lesz-e gyülekezetünk egyre inkább azzá, ami: Isten családja?


Hallgasd meg a Casting Crowns dalát a témában!

Lovas András

Impresszum

Gazdagréti Református Gyülekezet
PostacímBp. 1118 Rétköz u. 41.
Telefon+36-1-246-0892
E-mail
Powered by SiteSet