Biztonság
AZ IGEHIRDETÉS LETÖLTÉSE PDF FÁJLKÉNT AZ IGEHIRDETÉS MEGHALLGATÁSA
Biztonság
Lekció: 2Móz 6,2-13/Textus: 2Móz 33,12-16 2024. június 16.
Kedves Testvérek!
Mikor elkezdünk nézni egy sorozatot és olvasni egy több részes könyvet, van, hogy nem teljesen érthető minden az elején. Újra és újra vissza kell pörgetni (legalább fejben), hogy pontosan mi történt, melyik szereplő kicsoda. Ezért én gyakran csinálom azt, hogy egy sorozat végéhez érve újranézem az első részeket. Azért, hogy emlékezzek.
A mai vasárnapon elérkezünk igehirdetéssorozatunk, a Helyreállt kapcsolat sorozat végéhez. Az volt ennek a célja, hogy megnézzük mit jelent Isten népeként, a Vele való kapcsolatban élni az életünket, mindezt nem magunkból, saját sebeinkből, vágyainkból kiindulva, hanem Isten munkájából. Ezért hétről hétre különböző képek voltak velünk. Olyan képek, melyek leírják Isten és az Ő népe kapcsolatát.
Ahogyan látjátok is, a képek nagyon gazdag palettáját jártuk be, most pedig arra hívlak titeket, hogy tekintsünk vissza ennek az útnak a kezdetére: Isten népévé fogad. Innen indultunk el. Most pedig nézzük meg azt, hogy mit jelent mindezek fényében ez a bizonyos néppé fogadás.
Kedves testvérek, egyszerűen nem mást, mint biztonságot. Az Isten népéhez tartozás, a Vele való helyreállt kapcsolat biztonságot jelent. Olyan biztonságot aminek ára volt, garanciája az Élő Isten volt és ami folyamatos valóság.
0. Nézzük meg mi ez a biztonság
Magunktól fizikai, anyagi biztonságra gondolhatnánk. De ez a világunk megtört és a megtörtség mindvégig jelen lesz, amíg meg nem történt az a helyreállítás, amiről múlt héten hallhattunk. Így a teljes, általunk elképzelt anyagi biztonság nem ugyanaz, mint ami Isten fogalmaival lenne.
Mi tehát a kiút a bizonytalanságból? Isten népéhez tartozni. Amikor a Biblia Isten népéről beszél, érti alatta a választott népet. Érti továbbá a maradékot, akik közülük megmaradnak. Érti az elhívottakat (Péter levele), Isten újszövetségi népét, akik Krisztus által tartoznak hozzá. Mit jelent mindez a biztonsággal összefüggésben? Hogy Isten népéhez tartozni számunkra elhívás, melyben valóságos lehet a biztonság. Ez pedig lelki értelemben vett biztonság: annak a tudata, hogy Isten népéhez tartozva számon vagyunk tartva, Isten gondot visel az övéiről (ld. HK 1. a hajunk szála számon van tartva).
1. Ára volt
Alapigénk Izráel történetének egyik mélypontja: míg Isten törvényt ad, szövetséget köt, ők aranyborjút készítenek és idegen isteneknek kezdenek el áldozni. Ennek pedig kell, hogy legyen következménye: Isten egyedül akarja továbbküldeni a népet. Mózes ebben szólal meg és kéri, hogy ne így legyen. Ha visszatekintünk az útra, amin eljutnak idáig: tízcsapás, egyiptomi elsőszülöttek halála. Annak, hogy a nép biztonságban Istennel legyen, ára volt. És ez ma sincs másként: ugyanis számunkra már Isten népéhez tartozni egy bár hasonló, de másik valóság.
Krisztus: az élete volt az ára, általa új élet, Isten népébe való befogadás.
2. Garanciája az Élő Isten
Az ár tehát valóságos, de van még valami, ami valóságos, mégpedig az Élő Isten jelenléte. Isten népeként biztonságban vagyunk, és erre maga Isten jelenléte a biztosíték. Az erre való vágyat fejezi ki Mózes, amikor azt kéri, hogy az Úr ismertesse meg vele az utat. A kifejezés itt túl van valaminek a megpillantásán, az egészen mélyreható ismeretet fejezi ki. Mózessel együtt talán számunkra sem ismeretlen az a vágy, hogy tudjunk róla mi történik, hogy értsük a helyzeteket.
Erre reagálva adja a granciát Isten: előttetek fogok menni. Nem küldöttek, angyal által, ahogy korábban, hanem személyesen az én jelenlétemmel. Az a szó, amivel Ő teremt, azt ígéri, hogy ott lesz.
3. Folyamatos valóság
Ahogyan ott és akkor az Úr ment előttük, úgy számunkra Krisztus jelenléte valóság, ami nem ért véget a földi életében, hanem a Szentlelkével jelen van, sőt aktívan cselekszik mindeközben: elmegyek helyet készíteni, van szószólónk (1Jn 2,1). Ez egyszerre szól a biztonságról, de meg is kell itt állnunk, mert szól a kontrollvesztésről: valaki más megy elöl. Mint mikor konvojban autózunk: aki elöl megy, az irányít, a többiek követik. Ez így szorongató valóság lehet, de mást üzen mindez igéjén keresztül az Úr azt mondja „életre hívlak, elűzöm a félelmed, a szorongásod, ha engem követsz.”
Mindez a gyakorlatban: Isten népének nemcsak ismertetőjele, hanem feladata is az Úrral való kapcsolat. Azért fontos ez, mert látnunk kell, hogy az elhívásunk nem csupán epizódszerep, hanem a teljes műsorra szerződtetés. Kilépve a képből, amikor Isten elindul a választott néppel, az az út végéig tart. Mindaz, pedig amit elénk hozott az idei igehirdetéssorozat, szintén megy tovább, mert az egész életünkre nézve van Istennek szava és szándéka vele. Ámen!
(Pálfalvi J. Viola)
