„Na ne vicceljünk! Nehogy már ne én irányítsam a saját dolgaimat és valaki még jobban is tudja, mint én, hogy mi a jó nekem?” - cinikusan zúgolódott az egóm. „Ha meg terve van az Úrnak az életemmel, akkor jó volna tudni, hogy mi is az. Jó lenne belekukucskálni. Vajon az-e, amit én gondolok jónak, és amit én tervezek és szeretnék? Talán tudnék még változtatni rajta, ha nem tetszik.”
Örülök, hogy Jézus megszabadított ettől a régi énemtől és megtanított elfogadni, hogy a Mindenható ismeri az egész életemet, sőt egyedül csak Ő tudja igazán mire van szükségem és mi a jó nekem. Nem csodálatos ez a tény és az ígéret, hogy az Úr nem a pusztulásunkat tervezi, hanem boldog jövőt tartogat a számunkra?