"Gyászomat örömre fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, és örömbe öltöztettél." (Zsolt 30,12)

Csütörtök reggelre meghalt a nagymamám. Rohantunk a kórházba – azt sem tudtuk, ilyenkor mit kell tenni. Addig nem adják ki, amíg nincs halotti anyakönyvi kivonat. De addig nincs halotti anyakönyv, amíg nincs születési anyakönyv. Ezt csak a szülőfalujában adnak, de már délután van. Utazunk oda. Átkutatjuk a lakását. Anyakönyv nincs. A hivatal már bezárt.
– Jaj, Uram, itt kell aludnom és még Bibliát sem hoztam magammal! Reggel nem tudtam, hova indulok. Te látod!
Jé, ott egy Újszövetség!
– Uram, köszönöm! Te adtál!
Este kinyitom. Jaj, hiszen én este az Ószövetségből olvasok. Most mi lesz?
– De hiszen ez egy Újszövetség + Zsoltárok, és most éppen ott tartok.
– Uram, nem is tudom, mit mondjak...
Sírok. Végre sírok, idáig nem is tudtam. Sok volt a mai nap és Isten hogy hordozott!
Aznapra a 30. zsoltár jutott. A fenti Igéknél elállt a lélegzetem.
– Uram, te ennyire elkészítetted nekem a vigasztaló szavaidat! Köszönöm!