üzenet

"Simon Péter ezt (a csodálatos halfogást) látva leborult Jézus lába elé, és így szólt: >Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!<..." (Lk 5,8-9)

"Jézus akkor így szólt Simonhoz: >Ne félj, ezentúl emberhalász leszel!<" (Lk 5,10)

Van egy különleges élményem ezzel a történettel kapcsolatban. Nem régen egy maroknyi gimnazista lánnyal eljátszottuk, mindenféle díszlet és jelmez nélkül. Valahogy Jézus szerepe jutott rám. Megtörtént a halfogás, szakadoztak a hálók...
"Péter" remegve letérdelt előttem: "Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!" Ahogy ránéztem, úgy éreztem, belelátok a lelkébe: Tudom, min ment keresztül az imént, amikor - minden józan észérv ellenére - kidobta az éppen megtisztított hálót; és mit érzett, amikor elkezdtük azt kihúzni. Meghatódtam, és nagyon tudtam értékelni Péter szívét, a döntést… Nem vettem magától értetődőnek, természetesnek.
És azt hiszem, Jézus igenis értékeli azt, amikor közeledünk hozzá, és értékel bennünket.

Hogyan kell jól szeretni?

AZ IGEHIRDETÉS LETÖLTÉSE PDF FÁJLKÉNT                                                                                                   AZ IGEHIRDETÉS MEGHALLGATÁSA

Hogyan kell jól szeretni?

Lekció: 5Móz 32,35-43/Textus: Róm 12,9-20                                                                                                                              2020. november 15.

Kedves Testvérek!

Sok minden változik most körülöttünk újra. A helyzet más ismerős, lehetett is rá számítani, mégis nehéz lehet az alkalmazkodás, sok a bizonytalanság. Újra egy olyan vasárnap lesz, amikor csak online formában lehetünk együtt. Mégis, ne feledkezzünk el a hálaadásról: miért lehetünk hálásak Istenünknek: a megtartatásért, a körülményekért, hogy kapcsolatban lehetünk online formában is, hogy az alapvető körülményeink adottak.

Bevezetés. Erre a vasárnapra kilépünk a Timóteus sorozatból és a felolvasott Ige lesz velünk a Római levélből.

Kapcsolódunk az előző vasárnaphoz is a Timóteushoz írt levélből, ahol az özvegyekről hallhattunk és felhívást kaptunk az egymásra való odafigyelés, gondoskodás, a szükségben lévőhöz való odafordulásra. A szeretet cselekedetei tesznek bennünket igazán testvérekké. Ebben az időszakban ez különösen fontos kérdés lesz a számunkra egyre inkább. Keresnünk kell annak az útjait, hogy egyenként és közösségben hogyan tudjuk mindezt igazán gyakorolni, élni, hogyan tudunk megújulni ebben?

Pál az okos istentisztelet élésére hívja a gyülekezetet a szakasz elején, ennek a kifejtése, kibontása van most itt előttünk. Mi az istentisztelet most? Változik az életünk, nem találkozhatunk újra személyesen vasárnaponként: felmerül a kérdés, mit jelent nekünk istentiszteleti közösségben részt venni? A fizikai találkozást a megszokott helyen és időben? Egy online közvetíthető alkalom megnézése? Lelki békénk megtalálásának a helye? Egy kis spirituális fitnesz?

Miközben nagyon fontos, hogy együtt legyünk az online formában is, mégis, az istentisztelet az egész életünkben jelen lévő, Istent dicsőítő életvitel, a szeretet gyakorlása napról-napra. Az ebben való növekedéshez természetesen szükség van az istentiszteleti közösségre is.

1. Szeretet az igazság talaján

Nagyon könnyű azt mondani: szeress. Szeretlek. Szeress jobban. Ne törődj semmivel csak szeress.

De vajon mit jelent a szeretet? Mit jelent szeretni, máshogy hozzáállni, máshogy reagálni?

A keresztyén élet valamennyi ajándéka közül a legdrágább a szeretet, de ez sem erkölcsi személyiségünk kikapcsolásával munkálkodó erő. Ez először tárgyi tekintetben kíván határozott döntést: aki szeret, az iszonyodva fordul el a gonosztól, és ragaszkodik a jóhoz. De személyi igényekkel is fellép: a gyülekezeten belül a testvéri szeretetben egész szívet, a megbecsülésben egymást megelőző tiszteletadást kíván.

Az igazság megismerése és a valós helyzetünk ismerete, elfogadása, az abba való beletekintés létfontosságú. A páli gondolatmenet a következő: Az ember, aki elszakadt Istentől, a tagjaiban ott a bűn törvénye, elveszett, nincs számára kiút (Róm 7), de Krisztusban szabadságot kap (Róm 8,1-2). Krisztustól őt semmi el nem választja (Róm 8, 35-39). A Neki odaszánt (Róm 12,1-2) embernek pedig az útja a szeretet. Mindannyian erre vágyunk és szeretnénk adni is, de beleakadunk saját magunk és a másik bűnös természetének korlátaiba.

- Mik a szeretet cselekvésének sajátosságai a szakasz alapján?

  • Szabadság a képmutatástól
  • Szabadság a ködösítéstől (azaz a jót jónak, a rosszat rossznak lehet látni) – 9.v.
  • Érzelmi szabadság és tudatosság (gyengédség, tisztelet, előzékenység – 10-11.v.
  • Szabadság a közösségvállalásra (vendégszeretet, közösségvállalás) – 13.v.
  • Szabadság a bosszútól (az ellenség áldása) – 14. és 19.-20.v.
  • Szabadság az együttérzésre (sírni a sírókkal…) – 15.v.
  • Szabadság kooperálni, alázatosnak lenni – 16.v.
  • Szabadság a megbékélésre, békességben élésre – 18.v.
  • Szabadság a rossz folyamatok megfordítására – 21.v.

2. Belül és kívül

A szakasz a keresztyén közösség és a külvilág ideális kapcsolatát mutatja be. Minden keresztyén közösségnek kérdése az, amire különbözőképpen reagál: mit jelent oda tartozni, mi különbözteti meg a külvilágtól őt? Ez a megkülönböztetés fontos, szükségszerű és biblikus is, hiszen van különbség, van választóvonal: ki az, aki valóban Krisztushoz tartozik és ki az, aki nem. Ez nem jelent felsőbbrendűséget vagy előnyt, hanem kegyelmi állapotot tükröz. A választóvonal pedig (és ez itt az igazán hangsúlyos) nem más, mint a hitvallás: hinni az Isten Fiában, a feltámadott Jézus Krisztusban.

Pál ismeri a római gyülekezetet és belső sajátosságaikat. Ezért tanítja őket: a belső állapotuk, a belső rendezettség, a belső helyreállás lesz az, ami kifelé sugárzik, ami helyzetbe hozza őket arra, hogy kifelé szolgáljanak, szeressenek, hitelesek legyenek.

A római keresztyén közösséget a belső viszonyulások határozták meg: a gyülekezeten belül a zsidókeresztyének és pogánykeresztyének egymáshoz való viszonya. Ez nem volt feltétlenül felhőtlen viszony: más kulturális háttér, más elvárások, más nyelvezet… nem véletlen beszél a levél 9-11. fejezetében arról az apostol, mi a helyzet Izraellel, hogy tekint Isten az Ő választott népére a vad és szelíd olajfa képével.

A testvérszeretet ebben az értelemben nem a másik elviselését jelenti (bár sokszor már az is valami…), hanem a megszokott, berögzött kategóriákból való kilépést. A „tiszta-tisztátalan” vagy a „civilizált-barbár” esetleg „művelt vagy primitív” kategóriák helyett: TESTVÉRSZERETET. Ez nem egy póz, nem kötelesség, nem képmutató. Valódi. Kíváncsiság, nyitottság a másik megismerésére, bizalom a másik felé, a kérdezés szabadsága, a hallgatás szabadsága, a másik megváltoztatásának kényszerétől mentes szabadság. Ha ez van belül, ez sugározhat kifelé is.

3. Hogyan legyünk jelen?

Mire tanít hát minket ez a szakasz, hogyan legyünk jelen most az életünkben, hogy éljük meg keresztyén emberként a hitünket a világban, amiben élünk?

3.1. A kulturális narratívával szemben, a kulturális narratívával dialógusban

Érdekes ismernünk azt a környezetet, amibe a római gyülekezet élt és működött. Négy dolog határozta meg kulturálisan: 1. A becsület és tisztelet társadalmilag rögzített formái (azaz kinek jár és kinek nem jár tisztelet), 2. Az általános, mindenáron való érvényesülés, 3. Agnosztikus, szkeptikus hozzáállás a spirituális dolgokhoz, 4. Hierarchikus egymásra utaltság, azaz az alsóbb néprétegek szolgálják ki a felsőbbeket.

Milyen az ott lévő keresztyén gyülekezet, mire hívja őket az apostol? 1. A másiknak szóló (akár minden szociális indokot nélkülöző) tiszteletadás, 2. A segítségnyújtásban való igyekezet, 3. A Lélektől nyert enthuziazmus (ihletettség), 4. Az Úrnak való feltétlen szolgálat.

Érdekes feltennünk a kérdést, hogy a mi kultúránkban milyen dolgokra válasz az evangélium, hogy szólal meg az örömhír a közöny, a szorongás, a fogyasztás, a máról-holnapra élés kultúrájában.

3.2. A helyzetet felismerve, praktikusan, előrelátóan

A vendégszeretet megélésére figyelmeztetés nemcsak arra vonatkozott, hogy vendégeket fogadjanak be, hanem a testvéri közösség befogadására is. Mivel nincs templom, a házaknál gyűlnek össze a rómaiak. Ehhez pedig szükség volt befogadó otthonokra. Egészen praktikus dolgok is következnek a szeretet cselekedeteiből. Ezekre nézve tegyük fel a kérdést: hogyan tudom kifejezni a szükséget más felé és hogyan tudom meghallani azt mástól, hogyan tudok kapcsolódni hozzá?

3.3. Felvéve a harcot a közönnyel

-A15-16.vers figyelmeztet bennünket, hogy nem lehetünk közömbösek egymás fájdalmával, örömével kapcsolatban. Mit mond erről ma a kultúránk? Leginkább azt, hogy rejtegesd vagy használd a sajnálat, uralkodás eszközeiként. Mire hív Krisztus? Oszd meg a testvéreiddel, vállald a sebezhetőségedet és hordozzuk egymást ezekben a helyzetekben, számítsunk egymásra.

3.4. Helyes indulatkezeléssel

Az apostol beszél a bosszú helyéről, a helyes indulatkezelésről is.

A bosszúvágyat a nemeslelkűség, a megtorlást a bántalmazó fél javának akarása váltja fel, és mindenek fölött ott áll a békére való készség, de nem minden feltétel nélkül, mert megalkuvásba békülékenység címén sem mehet bele pl. az ember. A szeretet hatalmának nagyságát jellemzi, hogy az Isten iránti teljes bizalomjegyében jogunkról is le tudunk mondani, átengedjük az ítéletet az ítélet Urának. Az ellenség szeretete, megáldása, a megbékélés fontos momentuma ennek a szakasznak. A Krisztusban nyert megbékélés ilyen mélyen kihathat az emberi kapcsolatainkra. Ne menjünk el emellett, inkább vizsgáljuk meg Isten előtt ezt a kérdést: kivel lehetne rendezni a kapcsolatot, bocsánatot kérni, elengedni a bosszút, a haragot, a gyűlöletet és a békesség útjára lépni? A krízis, amiben vagyunk, a megbékélés és Isten előtti rendezés ideje is lehet a számunkra.

Mit jelent az indulatok helyes kezelése a karantén idején? Szembe kell nézni a nehéz érzésekkel, a tehetetlenséggel, feszültségekkel, félelmekkel, magunkkal. El kell hordoznunk a környezetünket, miközben fontos jól kijelölni és védeni a határainkat is. Vigyük Isten jelenlétébe mindazt, ami a szívünket nyomja ezzel kapcsolatban is!

4. Győzelem Krisztusban

„Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a jóval a rosszat.” – mondja az apostol. Végső soron Krisztus győzelme az, ami megőriz, megtart minket. Az Ő győzelmébe léphetünk, általa lehetünk képes szeretni, az Ő győzelmére nézve vállalhatjuk a jelenlegi helyzetet is

A szakaszban található 12. vers pedig olyan, mint egy „aranymondás”: „A reménységben örvendezzetek, a nyomorúságban legyetek kitartók, az imádkozásban állhatatosak.” (12.v.) Ez lehet a vezérigénk a most következendő időszakban is arra az el nem múló reménységre nézve, ami Krisztusban mindenkié, az örök életre, a helyreállításra és arra, hogy végül is Isten uralkodik minden felett. A nyomorúságban a kitartásunkkal dicsőíthetjük Istent és az imádságban odaszánhatjuk magunkat. A bezártságban sok nem jó dolognak is teret adhatunk, de Isten arra hív minket, hogy legyünk józanok és miközben rábízzuk magunkat Krisztus megmentő szeretetére, állhatatosak maradunk. Őt követjük ezekben a nehezebb időkben is.

Ámen!

(Thoma László)

Impresszum

Gazdagréti Református Gyülekezet
PostacímBp. 1118 Rétköz u. 41.
Telefon+36-1-246-0892
E-mail
Powered by SiteSet