üzenet

"Hagyjad az Úrra a te utaidat, és bízzál benne, majd ő teljesíti. Légy csendben és várj az Úrra!" (Zsolt 37,5-7)

Tizennyolc éves voltam. Elértem mindent, amit addig lehetett: túl voltam az érettségin, szereztem nyelvvizsgát, jogosítványt, és felvételt nyertem a kívánt helyre. Enyém volt a világ. Az első kemény egyetemi év után aztán kiviláglott, hogy a nagy magammal vívott harc - a kívánságaimban való önmegtartóztatás - után még nagyobb küzdelem várt rám. Nem erre vágytam. Gondtalan és küzdés nélküli életet képzeltem el, valamint azonnali eredményeket. Számtalan ige vezetett arra, hogy hagyjam a dolgaimat Istenre. Mindez tehetetlenségnek tűnt először, elszomorodtam. Aztán harag lett belőle. Mintha lenne Isten, a dolgaim, és én. S én magam váltam feleslegessé a háromból. A „Bízd az Úrra dolgaidat, akkor teljesülnek” (Péld 16,3) után aztán ezt olvastam: „Várjad az Urat, légy erős, bátorodjék szíved, és várjad az Urat.” (Zsolt 27,14). Nos, erősnek kell lennem a csendben maradásban. Nem volt mit tenni, abbahagytam az életem megtervezését, az azért való aggódást, türelmetlenkedést. Csendben maradtam, de nem az Isten előtt. Sokat kértem, hogy adjon iránymutatást, hogy merre menjek. Szerettem volna felnőni egy szemvillanás alatt. De ő csak egy helyben akart látni. Stagnáltam a felnőtté válás útján. Az úton egy helyben rostokolni emberi szemmel ostobaság. Ám lassan észrevettem, mennyi mindenért hálás lehetek, amelyek tökéletesen rendben vannak az életemben. Amiért talán nem is harcoltam, csak Isten adta a kezembe. Számot vetettem, és jól esett. Nem tudom mi volt a vége annak az időszaknak. Valószínűleg újabb feladatokba vágtam a fejszémet. Egy biztos: „Amikor az Isten nagy ügyeket bíz ránk, először megpróbál minket, valóban leborulunk-e az Isten előtt.” (Ref. Bibliaolvasó Kalauz 2010.máj.9.) Isten akkor enged bele a feladatba, ha előbb átadjuk neki magunkat. Engedjük ma el az álmainkat, hogy megnyerjük azokat!

Arculatunk

Az arculat kialakításában a gyülekezet vezetése által meghatározott három kulcsszó játszott meghatározó szerepet:


Nagyváros – közösség – gyógyulás

A cél az volt, hogy ezt a három fogalmat összefüggésében jelenítse meg a logó egy könnyen azonosítható vizuális szimbólumrendszer használatával. Az elkészült logó ezt a három kulcs fogalmat három oszlopban jeleníti meg, amelyek mégsem önálló egységként léteznek, hanem egyfajta történetet is megjelenítenek a logó keretén belül.

gref_logo.jpg

Az első oszlop merev négyzetei a nagyvárost, a lakótelepet, a sok egyforma ablakot hozzák elénk. Ezek egyszerre adják az elszigeteltség, individualizmus, de a sivárság, monotonizmus képzettársításait. Ebben a reménytelen, kietlen közegben létezik maga a gyülekezet. Ez az a külső környezet, amiben Isten igéjét kell felmutatnunk.

A középső oszlop elemeiben az előzőhöz képest is érzékelhető a változás. A lekerekedő sarkok utalnak arra a folyamatra is, ahogy az egyénekből (individuum) az összecsiszolódás, változás során közösség formálódik. Ugyanakkor a forma magában hordozza a mag (ige magok), esőcsepp (a Lélek esőjének cseppjei) asszociációkat is. Feltétlenül egy jóval természetesebb, természet közelibb állapotot jelenít meg.

A harmadik oszlopban ezek a formák egyre kecsesebbek és összeköti őket valami. A folyamatot figyelve elsősorban az Isten vezetésében élő közösség képe rajzolódik ki előttünk. Továbbá egyfajta növényszimbolika is látható benne, ez jól kapcsolódik az előző oszlop mag értelmezésének továbbgondolásába: Isten gyógyítása, táplálása által kibontakozó élet (egyéni és közösségi egyaránt), mint egy élettől növekvő és termőre forduló növény nyújtózik Isten felé.

A három szimbólum-oszlopot keretbe foglaló négyzet ismét visszautal a városhatárok képzetére, de egyben azt, mint folyamatot is összefogja, lezárja és értelmezi. A vonal-határok merevségét oldja azok íve, ami által kevésbé érezzük azokat áthághatatlan határoknak, mint inkább a körülöttünk lévő világ változó körülményeinek.

Impresszum

Gazdagréti Református Gyülekezet
PostacímBp. 1118 Rétköz u. 41.
Telefon+36-1-246-0892
E-mail
Powered by SiteSet