üzenet

"Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is; és ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya." (Ján 12,26)

Abszolút követésben…

Érdekes, ahogy néha az Úr készít minket egy-egy helyzetre, életszakaszra. 2011-ben ünnepeltük a tízedik házassági évfordulónkat, és amikor 2001-ben nászúton voltunk megfogadtuk, hogy tíz év múlva visszamegyünk oda. Így is történt, sikerült megszervezni az utat és a gyermekeink elhelyezését is. Minden nagyon szépen alakult, amikor második napon megcsípett úszás közben egy medúza. A fájdalmat és a duzzanatot sikerült enyhíteni egy gyógyszertárban beszerzett krémmel és tablettával. De utána mindig nagyon félve mentem a tengerbe és néztem, kémleltem a vizet, hogy hol jöhet medúza (amit amúgy is elég nehéz észrevenni). Emiatt nagyon elfáradtam úszás közben, és nem is tudtam felhőtlenül örülni neki. Egyik nap azt mondta a férjem, hogy ússzak utána. Ettől jóval nagyobb biztonságban éreztem magam –pedig tudtam, hogy nincs nála „medúzaészlelő” - mégis azzal, hogy ő ment elől, felszabadított az alól, hogy állandóan kémleljem a vizet, és újra elkezdtem élvezni az úszást.

Mikor hazajöttünk rájöttem, hogy a nyári utazás, a medúzacsípés az Úr „előkészítő tanfolyama volt”: nagyon féltem a szeptembertől, mert sok új és nehéz dolgot tartogatott a következő tanév számunkra. Gyermekünk akkor kezdte az első osztályt, én akkor végeztem az utolsó évet a hittanoktatói szakon, és már volt nyolc hittan órám – ami a szolgálatokkal együtt, egy félállásnyi munkaidő volt .. Ezekben a nyár végi napokban szólt hozzám Jézus a fenti igeszakaszon keresztül.

Mintha a nyári élménnyel együtt ezt mondta volna: „Tudom, hogy félsz, tudom, hogy aggódsz, de ha engem követsz, nem kell félned semmitől. Ahogyan elmúlt a medúzától való félelmed attól, hogy a férjed követted, úgy fogok én is előtted haladni, te csak egy dologra figyelj: Rám.” Ha visszagondolok, még mindig mintha vállamon érezném annak az évnek a rengeteg terhét, és mégis hálás vagyok érte, mert legnehezebb terheimet Ő a vállán hordozta, velem együtt…

Fordulópont

VISSZA A SOROZAT OLDALÁRA

 AZ IGEHIRDETÉS LETÖLTÉSE PDF FÁJLKÉNT                                                                                                   AZ IGEHIRDETÉS MEGHALLGATÁSA

Fordulópont

Lekció: Ézs 35,1-10/Textus: ApCsel 9,1-31                                                                                                                                        2017. február 26.

Kedves Testvérek!

A történet folytatódik. Ez a mondat kísért minket végig Fülöppel kapcsolatban is: Isten munkája folyik, Ő cselekszik és Fülöp pedig teszi, ami az Ő dolga. Isten újabb hatalmas dolgot tesz: egy olyan emberben munkálkodik, akit emberileg lehetetlen volt megváltoztatni. Az üldözés egyik vezéralakja, Saul az, akit Ő elér.

Könnyen lehet, hogy Saul megtérése története kapcsán megképződik bennünk a történet lényege: itt ez az egyébként kiváló ember, jó család, jó iskolák- ígéretes fiatalember, aki rossz ügyért buzgólkodott és Isten átformálta. Teljesen megváltozott egy szempillantásra, milyen nagy csoda, mekkora változás: ez kell nekünk is! Változzunk! Változz! Vagy magadnak mondhatod: változz végre meg! Leegyszerűsíthetjük könnyen mindazt, amire ez a történet valójában hív minket.

Saul megtérésének története hirtelen fordulat, pálfordulás, robbanásszerű, hirtelen változás. Talán azt is gondolhatja valaki: ez az igazi! Ez a megtérés! Amikor valaki nagyon gonosz és aztán nagyon odaszánt és nagyon jó lesz. Mennyi mindent érthetünk megtérés alatt! Ez a terhelt kifejezés, sokszor felelőtlenül és rutinszerűen használt, vagy épp elfeledett formula vajon mit vált ki bennünk? Reakcióink, beidegződéseink lehetnek rá! Definíciónk is akad talán: a megtérés az, hogy… meg az van térve, aki… naponta meg kell térni… a megoldás: térj meg! Lehet persze, hogy fájdalom és sebzettség kapcsolódik benned ehhez, mert bántottak vagy akár megaláztak ezzel a szóval, visszaélt valaki a tekintélyével ennek a kapcsán.

A nyomás miatt, ami hozzá kapcsolódhat és amiért oly kulcsfontosságú olyan kicsit ez a megtérés dolog, mint a nyelvvizsga: anélkül nem vagy ember… diplomás ember biztos nem!

Van tehát egy gyakorlat, beidegződések, vélemények arról közöttünk is: mi a megtérés és hogyan kellhet azt- és van most előttünk egy történet, amiben látunk valami egészen elképesztőt. Nem egy ember döntését, nem egy programot, egy rutint, hanem az élő Isten cselekvését! Az élő Isten megállító, átformáló cselekvését! Így csodálhatjuk az élő Istent ez alapján az Ige alapján is: Ő erre is képes! És mivel még mindig él: most is képes rá! A „metanoia” a görög szó, amivel leírja az Újszövetség a lényegi változást, a megtérést. A gondolkozás megváltozását, lényegi fordulatot takar, ami emberileg nem előidézhető! Olyat, amire talán csak vágyik az ember, de elérhetetlen a számára. Ezen a ponton megakadhat a gondolkodó ember és azt mondhatja: jó-jó, de fordulatok, változások történnek a világban is, ahhoz nem kell hit sem isteni beavatkozás csak elegendő motiváció és mindenféle erőforrás… Tegyük fel most a kérdést: milyen, amikor egy változásnak, lényegi változásnak, Isten a forrása? Milyen, amikor Ő cselekszik? Milyen, amikor a Lélek mozdul? Erre figyeljünk most az Ige alapján! Előttünk áll az Ige a damaszkuszi útról, Saulról, aki hihetetlen változáson megy keresztül. Láthatjuk azt, milyen Isten átformáló, megváltoztató munkája. 5 rövid állítást fogalmazok most meg arról, milyen Isten cselekvése, aminek eredménye a megtérés, az ember Istenhez fordulása, a valódi változás.

 1. Nem lehet kiszámítani, irányítani

Isten az abszolút irányító a történetben! Ő a rendező, Ő tartja kézben a dolgokat. Ő engedi meg, hogy Saul megkapja a leveleket és Damaszkuszba kelljen mennie… Ő végig ott van és kíséri, követi Sault azon az úton, ami kb. 200 km volt Jeruzsálemből Damaszkuszba. Napokig tartott ez az út és Isten ott volt mindeközben.

Fontos látnunk azt, hogy Saul nem akart megtérni, magától esze ágában sem volt megváltozni. Isten megállította… Útközben történik mindez. Sault, mint felbőszült vadállatot láthatjuk itt a történetben aki váratlanul találkozik azzal, akit igazából üldöz, tulajdonképpen az igazi ellenségével, a problémák igazi forrásával: Jézussal. Ha Ő ugyanis nem lenne, nem lenne probléma… De Ő fenekestől felforgatott mindent!

Ebben a találkozásban Saul Isten megjelenő dicsőségét érezve összeroppan… Leesik a lóról, megvakul és egy „nincs tovább” helyzetbe kerül. Drámai és erőteljes. Ahogy az üldözés és Saul hevültsége is az volt. Isten irányít és Ő így látta jónak ebben a helyzetben, hogy megállítsa Sault.

2. Folyamatot indít el, aminek nem lehet látni a végét

A történetben azt látjuk, hogy Isten megállítja, megérinti Sault. Ezután pedig tanítja tovább is! Ez tényleg csak a kezdet. Akit az Úr tanulékonnyá tett, azt azután tanítja! A megtérés és az 1. missziói út között kb. 15 év telik el. Damaszkusz, Jeruzsálem, Arábia, Tarzusz. Hosszú úton vezeti és tanítja Isten kiválasztottját. Ennek az útnak pedig sok részlete ismeretlen a számunkra. Akkor és ott nem lehet látni, merre is megy ez az egész, de a lényeg, hogy Isten irányít! Kézbe veszi szolgáját és formálja. És általa másokat is!

3. Átrendezi az erőviszonyokat

Isten cselekvése átrendezi az erőviszonyokat, aminek vannak látható példái is, jól mutatkozik meg egy képben: Saul, a büszke keresztyénüldöző vakon és összezavarodva tántorog be (vezetik be) Damaszkuszba annak a Krisztusnak a foglyaként, akinek követőit ő korábban foglyul ejtette! A legnagyobb üldöző immár az üldözöttek oldalán áll és sorstársuk lesz, testvér, együtt szenvedő. Tudását, tapasztalatát, talentumait Isten országa építésére fogja most már használni. Tanú lesz, nem tétovázik, elindul az úton. Mert felismerte a leghatalmasabb erőt a világon… A zsinagóga veszedelmes ellenségeinek tekintette azokat, akik egy megfeszített zsidót tartottak a megígért Messiásnak. Isten megölhetné egyszerűen Sault, eltávolíthatná az útból, igazságot szolgáltatva az ártatlanul szenvedőknek, de nem teszi! Megállítja! Beszél vele! Életet, lehetőséget ad neki, mert ez a terve!

4. Hatása van a láthatatlanra: szellemvilág

Az üldözés során Jeruzsálemből elmenekült keresztyének után ered Saul, nem akarja (rajta keresztül a gonosz), hogy megmaradjanak a keresztyének. Üldözőbe veszi őket, de nem számol azzal, hogy Jézusnak tényleg hatalma van. Nagy ütés, nagy vereség a sátán számára Saul megtérése. Azt láthatjuk, hogy miután Saul átáll a jó oldalra, nem sokkal később már meg akarják ölni az ellenség működésbe lép és a korábban pusztítót el akarja pusztítani. Akkor és később is! Az Isten általi változások, a lényeg változások és megtérés sosem közömbös a szellemvilág szempontjából. A lényeg azonban nem csak ez az ellentámadás. A legfontosabb történés, ami kihat a láthatatlan világra is, hogy itt bűnbocsánat, bűnelengedés történik ebben a folyamatban! Sault Jézus megszabadítja a legnagyobb ellenségétől. A bűn bebörtönöz, megkötöz, gyűlöletet és félelem vezéreltséget eredményez. Isten kegyelme felszabadít, újjáteremt és segít szembenézni a félelemmel, elengedni a gyűlöletet és a bosszút. Isten kegyelmének kiáradása és valósága a legnagyobb látható és szellemi valóságban is ható esemény, tény.

5. Hatása van a láthatóra: közösség és társadalom

„A bűn bebörtönöz, megkötöz, gyűlölt és félelem vezérelt. Isten kegyelme felszabadít, újjáteremt és segít szembenézni a félelemmel, elengedni a gyűlöletet és a bosszút.” – mondtam az előbb és mindez hat az emberi közösségre! A keresztyén közösséget is kihívás elé állítja. Saulhoz oda kell menni (Anániás), Saulnak meg kell bocsátani, Sault be kell fogadni. Saulban meg kell bízni. Ez Isten helyreállító munkája, amit a lényegi változáson, cselekvésén keresztül tartogat a számunkra is: változás, megbocsátás, befogadás, a bizalom helyreállása.

A keresztyéneken keresztül ez jelen volt ott és akkor is a korabeli társadalomban. Gondoljuk csak el, hogyan változna a mi társadalmunk is, ha ez megtörténhetne, ha ebben helyre állhatnánk…!

Milyen az, amikor valódi, lényegi változások történnek Isten Lelke munkájaként? Ezt láthatjuk a történetben. Változás, amit Isten bennünk és köztünk munkál, amire Isten minket hív. Mennyire jó lehet ez az ember, a gyülekezet számára!

Mit kezdjünk most ezzel a történettel? Nem mindegy, hogy először hallod ezt, vagy már sokadszor! Elsőre kilépni, változni, teret engedni Neki, hívni egészen más, mint sokadszor! Lehet, hogy kétkedsz és azt gondolod: miért változzak? Nem akarok változni, hanem meg akarok maradni olyannak, amilyen vagyok. Lehet, hogy kudarcok értek és az van benned: annyiszor próbáltam már. De lehetetlen, nem történt változás.

Kedves Testvéreim, Isten most megállít minket és arra hív, hogy halljuk meg a hívását. Nem nagy fényességben, de a Szentlélek jelenlétében, valóságában itt van köztünk és hív! Vegyük komolyan, tartsuk drágának ezt a pillanatot! Arra hív, hogy átadjuk magunkat Neki! Teljes, valódi átadásban, ahol tudja formálni a gondolkozásunkat, a világlátásunkat, a szokásokat, rutinokat, meg akar állítani sodródásainkban, konkrét bűnökben!

Várjuk és hívjuk Őt! Először vagy sokadszor! Mozduljunk, lépjünk, ha a Lélek mozdul, ha a Lélek mozdít!

Ámen!

(Thoma László)

Impresszum

Gazdagréti Református Gyülekezet
PostacímBp. 1118 Rétköz u. 41.
Telefon+36-1-246-0892
E-mail
Powered by SiteSet