Megkérnek valamire, amihez semmi kedvem. Olyan jól elterveztem már ezt a napot, sportolással, pihenéssel. Nem szeretnék más kedvéért lemondani a kényelmemről. Aztán megszólal belül valami, hogy gondoljam át még egyszer, melyek a lehetőségeim és én minek örülnék, ha én lennék a másik helyében. Felteszem a kérdést, hogy vajon mit tenne Jézus ebben a helyzetben? Mit gondol, mi válhatna valóban a másik javára és milyen szerepet szánna nekem ebben?
Ezzel az aranyszabállyal már sokszor felelt nekem az Úr. Segített, hogy visszavonulót fújjak az egónak és megtapasztalhassak valamit a feltétel nélküli szeretetből. Persze egyben ez az egyik legnehezebb dolog is, ezt alkalmazni a mindennapi játszmákban és összetűzésekben. Ugyanakkor azt sem jelenti, hogy feladjuk magunkat, hiszen ezt mi sem várhatjuk el a másiktól. Engem arra tanít, hogy a hirtelen hozott döntéseim helyett Istentől kapott képességemmel élve megpróbáljam először mérlegelni a dolgokat és belehelyezni magam a másik fél helyzetébe is. Mindezért pedig az ajándékunk: feszültségek és az érdekek feladásából származó frusztráció helyett boldog és harmonikus kapcsolatok.