"Jézus akkor így szólt Simonhoz: >Ne félj, ezentúl emberhalász leszel!<" (Lk 5,10)

Van egy különleges élményem ezzel a történettel kapcsolatban. Nem régen egy maroknyi gimnazista lánnyal eljátszottuk, mindenféle díszlet és jelmez nélkül. Valahogy Jézus szerepe jutott rám. Megtörtént a halfogás, szakadoztak a hálók...
"Péter" remegve letérdelt előttem: "Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!" Ahogy ránéztem, úgy éreztem, belelátok a lelkébe: Tudom, min ment keresztül az imént, amikor - minden józan észérv ellenére - kidobta az éppen megtisztított hálót; és mit érzett, amikor elkezdtük azt kihúzni. Meghatódtam, és nagyon tudtam értékelni Péter szívét, a döntést… Nem vettem magától értetődőnek, természetesnek.
És azt hiszem, Jézus igenis értékeli azt, amikor közeledünk hozzá, és értékel bennünket.