Otthonról kaptam egy telefont, hogy anyukámnak nagy fájdalmai vannak és kezd lebénulni. A kórház csak több hét múlva tud CT-re időpontot adni. Hétvége jött és a mentők nem voltak hajlandóak bevinni a kórházba, mert úgysem tudnak vele mit csinálni, várjunk a CT-re. Anyu pedig egyre rosszabbul lett. Ekkor olvastam a 121. Zsoltárt és másnap istentiszteleten is erről volt szó. Nagy biztatást jelentettek ezek a szavak, hogy bármi történjék is Isten vigyáz az édesanyámra. Istentisztelet után elkezdtem az egyik gyülekezeti taggal beszélgetni és kiderült, hogy az ő édesanyja segít másoknak jó orvost találni közel a szüleim otthonához. Megadta a számát és másnap anyukám már úton volt a kórházba, ahol egy nagyon kedves, segítőkész orvos várta, aki megtalálta a bénulás okát. Azóta felgyógyult, tud újra járni és a betegsége jól karbantartható. Isten megőrizte az életét!