"Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat! De a hetedik nap a te Istenednek, az Úrnak nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon, se te, se fiad, se lányod, se szolgád, se szolgálód, se állatod, se a kapuidon belül tartózkodó jövevény." (2Móz 20,10)

Isten az érettségim idején beszélt nekem először arról, hogy az ő napján ne dolgozzak, ne tanuljak. Kipróbáltam: sikerült az érettségi így is. Így végeztem el az egyetemet, azóta is eszerint  élek. Vasárnap pihenünk. Visszagondolva, rájöttem, hogy Isten ezzel akart megvédeni, hogy ne hajtsam túl magam az élet nehezebb időszakaiban. Közben többször felmerült bennem, hogy most éppen lehet, hogy beleférne ez, hogy vasárnap dolgozom vagy tanulok. Ilyenkor legtöbbször másnap az útmutatóban „egészen véletlenül” olyan Ige volt, ami megint csak arra figyelmeztetett, hogy az Úr napját szenteljem meg.