üzenet

"Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek" (Mt 11,28)

"Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű."

Egy évig „”kerülgetett” ez az ige. Mint a légy a nyári melegben. Csak azt veszed észre, hogy már megint rád repül, és kellemetlenül kínosan söpröd le. Már akkor tudod, hogy még találkozni fogtok. Így ment ez akkoriban köztem és Isten közt. Egyetemi kötelezettségek, egy bibliakör vezetése, a szüleimtől való elszakadás: mind újszerű és néhol fájdalmas volt. Kollégiumban éltem, ahol sosem lehettem egyedül. Mindez időben behatárolt, s gátolt az Istennel való csendességben. Erőmön felül is jelen akartam lenni minden munkámban. Szívtam magamba a Szentlélek erejét, mint a szivacs, de a terhekben végelgyengülve aztán feladtam. Még mindig nem értettem ezt az igét. Aztán a dolgok - érdekes mód - mentek tovább a maguk útján, a sajátjaim is. Isten terve nem állt meg attól, hogy pihenni kényszerültem. Adott mellém segítőket, akik barátok, munkatársak, családtagok, gyülekezeti testvérek, hittestvérek formájában mellém szegődtek, és a feladataimban betöltötték az én hiányomat. Ez nem azt jelentette, hogy felesleges vagyok, hanem azt, hogy nem az én erőm által érek célhoz. Nem vesztettem el az állásomat az Isten szolgálatában azért, mert gyenge mertem lenni. Krisztus utána ment még egy báránynak is. . Elképzelhető, hogy a bárány nem figyelmetlen volt, csak fáradt. Merjünk ma pihenni! Merjünk nemet mondani! Ő kipótolja a hiányainkat.

Arculatunk

Az arculat kialakításában a gyülekezet vezetése által meghatározott három kulcsszó játszott meghatározó szerepet:

Nagyváros – közösség – gyógyulás

A cél az volt, hogy ezt a három fogalmat összefüggésében jelenítse meg a logó egy könnyen azonosítható vizuális szimbólumrendszer használatával. Az elkészült logó ezt a három kulcs fogalmat három oszlopban jeleníti meg, amelyek mégsem önálló egységként léteznek, hanem egyfajta történetet is megjelenítenek a logó keretén belül.

Az első oszlop merev négyzetei a nagyvárost, a lakótelepet, a sok egyforma ablakot hozzák elénk. Ezek egyszerre adják az elszigeteltség, individualizmus, de a sivárság, monotonizmus képzettársításait. Ebben a reménytelen, kietlen közegben létezik maga a gyülekezet. Ez az a külső környezet, amiben Isten igéjét kell felmutatnunk.

A középső oszlop elemeiben az előzőhöz képest is érzékelhető a változás. A lekerekedő sarkok utalnak arra a folyamatra is, ahogy az egyénekből (individuum) az összecsiszolódás, változás során közösség formálódik. Ugyanakkor a forma magában hordozza a mag (ige magok), esőcsepp (a Lélek esőjének cseppjei) asszociációkat is. Feltétlenül egy jóval természetesebb, természet közelibb állapotot jelenít meg.

A harmadik oszlopban ezek a formák egyre kecsesebbek és összeköti őket valami. A folyamatot figyelve elsősorban az Isten vezetésében élő közösség képe rajzolódik ki előttünk. Továbbá egyfajta növényszimbolika is látható benne, ez jól kapcsolódik az előző oszlop mag értelmezésének továbbgondolásába: Isten gyógyítása, táplálása által kibontakozó élet (egyéni és közösségi egyaránt), mint egy élettől növekvő és termőre forduló növény nyújtózik Isten felé.

A három szimbólum-oszlopot keretbe foglaló négyzet ismét visszautal a városhatárok képzetére, de egyben azt, mint folyamatot is összefogja, lezárja és értelmezi. A vonal-határok merevségét oldja azok íve, ami által kevésbé érezzük azokat áthághatatlan határoknak, mint inkább a körülöttünk lévő világ változó körülményeinek.

Hirdetések