Jézus Úr!

AZ IGEHIRDETÉS LETÖLTÉSE PDF FÁJLKÉNT

Jézus Úr!

Lekció: Mt 1,18-25 / Textus: Mt 2,1-12                                                                                                                     2000. december 25. Karácsony

Ez a történet azt a kérdést veti fel, hogy ki jön el a gyermek Jézushoz, hogy leboruljon előtte és imádja őt. Ezzel a szándékkal érkeznek a bölcsek Palesztínába, és ugyanezt tervezi Heródes is - legalábbis ezt hazudja a bölcseknek. A messziről jött pogányok elismerik, hogy Jézus Úr, és így imádják őt. Izrael népének fejedelme retteg a gyermektől, és majd az életére tör. Akiktől azt várnánk, hogy ne törődjenek vele, elmennek hozzá, akitől azt várjuk, hogy köszöntse őt, gyűlöli.

Ki ez a gyermek? Ki ez a Jézus? Ki az, akinek születését ma ünnepeljük? Ki az, aki így feje tetejére állította a világot, már pusztán az érkezésével is? A Biblia szerint a Mindenható Isten, aki emberré lett. A szerető Úr, aki eljött hozzánk. Mégis, neked személyesen is meg kell válaszolnod ezt a kérdést. Vagy azzal, hogy leborulsz előtte, vagy azzal, hogy félted magad tőle.

I. Akik elismerik, hogy Jézus Úr!

"bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe". Bár az eredeti szöveg "magusokról" beszél, semmiképpen ne gondoljunk varázslókra. Eredetileg egy perzsa papi oszály tagjait illették ezzel a névvel, később kiterjedt mindazokra, akik flozófiával, csillagászattal, sőt asztrológiával, álmok magyarázásával foglakoztak. A bölcsek valószínüleg Babilonból jöttek, és nyilvánvalóan asztrológiával foglalatoskodtak.

A bölcsek a csillagok állásából olvasták ki, hogy megszületett a zsidók királya. A Biblia nem írja le, hogy miilyen csillagot láttak, többféle magyarázat is létezik. Talán a legvalószínűbb a Kr.e. 7-ben történt (Krisztus nem pont 0-ban született!), ritka, bolygóközi együttállás: a Jupiter és a Saturnus találkozott a a hal jegyében. Korabeli bizonyítok mutatják, hogy Jézus idejében Babilonban évtizedekre előre ki tudták számítani a csillagok mozgását. Ez a ritka együttállás is előre jelezve volt. Minthogy a Jupitert a világ uralkodója csillagának, a hal jegyét a végidők jelének, a Saturnust pedig Palesztína csillagának tekintették, a következő eredményre jutottak: Palesztínában megszületik a végidők királya.

A bölcseket, akik majd elismerik, hogy Jézus Úr, az asztrológia vezette Palesztínába. Mivel az asztrológia, mint életszemlélet és vallás, igen elterjedt ma, kicsit gondoljuk végig, hogy amit eddig láttunk, az mit jelent és mit nem jelent.

Nem jelenti, hogy Isten feloldotta korábbi tiltását és utálatát az asztrológiával kapcsolatban. A Biblián első lapjától kezdve végigvonul, hogy Isten teremtette az égitesteket, azért, hogy napok, hetek, ünnepek meghatározói legyenek. Isten azonban határozottan tiltja mindenféle tiszteletüket a jövő, a sors vagy a jellem tudakolása által. "Ha szemedet az égre emeled, és látod a napot, a holdat és a csillagokat, az ég egész seregét, ne tántorodj meg, ne borulj le azok előtt, és ne tiszteld azokat; mert azokat az ég alatt levő többi népeknek hagyta meg Istened, az Úr." (V.Móz.4.19) Ma tömegeket zár be sorsukba, (rossz) jellemvonásaikba, más emberek előítéletes megközelítésébe az asztrológia. Visszatérő mondat, hogy én ilyen jegyben születtem, és ezért ilyen vagyok - mégha ez egyértelműen bűnös tulajdonság is. Senki ne próbálja ezt az istentelenséget a bölcsek történetével alátámasztani!

Akkor hogyan értsük ezt? Azt kell látnunk, hogy Isten használta a pogány bölcsek asztrológiai és kultúrális hátterét ahhoz, hogy beszéljen velük. A Bibliát nem használhatta, mert nem ismerték. Isten önmaga megismertetésében, kijelentésében alkalmazkodik hozzánk. Ott találkozik velünk, ahol vagyunk. A keleti mágusokhoz így tud szólni, így szól hát hozzájuk. Mert neki mindennél fontosabb, hogy leborulva imádják Fiát. Ugyanez az alapelv Karácsony titka magyarázatának is. Miért lesz Isten emberré? Hogy szóljon hozzánk, hogy kijelentse szeretetét nekünk Jézusban. Miért nem más módon teszi ezt? Azért, mert így érthetjük meg és fogadhatjuk be a legvilágosabban.

Nem mondhatjuk azt, hogy több út létezik? A keleti mágusok - és sok mai ember útja - Jézushoz az asztrológia, esetleg másoké az egyház, a Biblia, a keresztyénség? Nem. Figyeljük meg, hogy meddig jutnak a bölcsek az asztrológia által! Van benne valamennyi igazság, mert elérkeznek Júdeába, de nem tudnak tovább menni. Jó helyen keresik őt, de mégsem elég pontos az információjuk. Végül a Szentírás, az Ószövetség segít, amelynek alapján az írástudók megadják a választ: a próféta szerint Betlehemben kell megszületnie a Messiásnak. Az Isten kijelentése adja meg a teljes választ. A történet alapján tehát nem állíthatjuk, hogy az asztrológiában semmi igazság, de azt látjuk, hogy Isten kijelentése a teljes igazság. Az asztrológia önmagában soha el nem vezet Jézus Krisztushoz, akiben az élő Istent ismerheted meg.

Miután a bölcsek megtudják, hogy Betlehemben kell keresniük az uralkodót, elindultak és elmentek a városba. A csillag előttük ment, majd megállt az általuk keresett hely fölött - ennek azonban már semmiféle csillagászati-asztrológiai magyarázatot nem lehet adni, itt Isten csodájáról van szó. A prófétai ige alapján eljutnak Jézushoz, és azt teszik, amit szándékoztak: leborulva imádják őt. Elismerik, hogy Jézus az Úr. Messziről jöttek, - és most nem földrajzi értelemben mondom ezt. Pogány asztrológusok, akik a legkevésbé valószínű jelöltek arra, hogy Jézust imádják. Vegyük észre, hogy Máté evangéliumának a legelején, Jézus születéséhez kapcsolódóan ott van: ő mindenkihez és mindenkiért jön. A pogányoknak ugyanúgy Jézus az út, mint a zsidóknak.

Vajon te eljutsz-e oda lelki utadon, hogy ezen a karácsonyon leborulj Jézus előtt, mint Urad és királyod előtt? Eljössz-e hozzá, figyelve az ő kijelentésére? Kész vagy-e és képes vagy-e imádni az Isten Fiát? Mindenek felé emelni, mindennél többnek tartani? El tudod-e mondani örömmel és hálával: én Uram és én Istenem?

II. Aki retteg attól, hogy Jézus Úr

Jézus előtt leborulni és őt imádni nem könnyű és nem veszélytelen dolog. Heródest nyugtalanság fogta el, amikor meghallotta a bölcsek jövetele célját. Talán helyesebb lenne azt mondani, hogy Heródes felkavarodott, sőt, megrettent a zsidók királya megszületésének hírét hallván. Ezt mindjárt megértjük, ha tudjuk, ki volt ez a Heródes.

Nagy Heródes Kr.e. 40-4. között uralkodott a rómaiak támogatásával. Félig edomita, félig zsidó lévén a zsidók megvetették uralkodójukat. Hallatlan dicsvágy járta át. Mindent megtett, ami dicsőségét és uralmát növelte, és mindent elsöpört útjából, ami azt veszélyeztette. Uralkodása alatt tömeget mészároltatott le. Kivégeztette feleségét és megfojtatta 3 fiát féktelen féltékenységében. Augusztusz császár, miután - Kr.e. 8-ban kegyvesztett lett, azt modta róla: "Inkább lennék Heródesnek disznaja, mint fia."

Érthető, hogy miért olvassuk, hogy nemcsak Heródest fogta el nyugtalanság, hanem vele együtt egész Jeruzsálemet. Ettől az embertől semmi jó nem jöhetett. Teljesen beleillik a képbe a betlehemi gyermekek legyilkolása is. Amint hírét hallja egy király megszületésének, nem tud másra gondolni, mint hogy ki kell őt végezni. De nem tudja, hol keresse. Katonákkal kerestetni nem lenne célszerű. Ezért kéri meg titokban a bölcseket arra, hogy majd ha megtalálták, mondják meg neki, hogy ő is elmehessen és imádhassa az Urat.

Heródes félti az uralmát. De nemcsak ő, hanem mindenki, aki annak közelébe kerül, hogy leboruljon Jézus Krisztus előtt. Jézus Úrként való elismerése a saját életed feletti uralom elvesztése, ill. átengedése. Ha ő az Úr, akkor ő irányít. Sokan nem kívánják ezt. Jézus Krisztus asszisztálhat a problémáikban, megmaradhat vallásos életük részének, de nem válhat élet-halál Urává életükben. Már pedig ennél kevesebb szóba sem jöhet. Karácsonykor Isten emberré lett. Azért, hogy az emberré lett Isten majd Nagypénteken a kereszten tegyen eleget az emberi nemzetség minden bűnéért. Ezért ünepeljük karácsonykor Isten hozzánk aláhajoló, megváltó szeretetét. Isten az ő Fiában mindent odaadott nekünk és értünk, azért, hogy mi is odaadjuk magunkat neki. Félted magadat tőle?

Vajon mit félt az ember Jézustól? Mindannyiunk valami mást. Miben fenyeget ő téged? Mit veszítenél el, ha leborulnál előtte? Mit kellene azonnal elhagynod, miben kellene rögtön változnod? Mi lenne az, ahol csak a bizalom tarthatna meg, ha engedelmeskednél neki, és nem látnál biztos garanciát magad előtt? Lépj elé, és válaszolj neki erre a kérdésre! Isten óvjon meg attól, hogy Jézustól uralmától való félelmedben megmaradj önmagad imádásának, az önmagadba vetett hitnek a rabságában!

III. Akit nem érdekel, hogy Jézus Úr

Befejezésül a történet szereplőinek egy harmadik csoportjáról fogok szólni, akik nem ismerik el, hogy Jézus Krisztus Úr, akik nem is rettegnek ettől, akiket egyszerűen csak nem érdekel ez a lehetőség. Ők Izrael írástudói és főpapjai.

Meglepő, hogy részükről nem látunk semmi reakciót arra a hírre, ami a bölcseket és Heródest egyaránt izgalomba hozta. Biztos, hogy tudják, miért kérdezősködik Heródes a Messiás születési helye után, hiszen egész Jeruzsálem tudott a bölcsekről. Hogyan lehetséges akkor, hogy megadják a pontos és helyes választ, majd pedig minden úgy megy tovább, mint korábban? Annyira el voltak foglalva napi (vallásos) tevékenységeikben, hogy teljesen figyelmen kívül hagyták Jézust.

Sokan töltötték el hasonlóan az idei Karácsonyt, és sokan élik az életüket hasonlóan: Jézus, mint mindenek Ura, egyszerűen nem téma. Soha nem rettentek még meg közelségének gondolatára, arra, hogy az életük feletti vezetést, jogot kéri. Ugyanígy, azt sem is értik, hogy mit jelent elismerni őt Úrnak, leborulni előtte, hogy milyen öröm találkozni vele. A történet még mindig mese, Isten bölcsessége és szeretete még mindig valótlanság számukra. Szomorú látni, amikor egy istentisztelet után vállrándítással mennek tovább

Jézus Krisztus Úr. Isten, aki emberré lett, értünk. Ezt ünnepelhetjük karácsonykor. Melyik csoportban látod magad? Aki közömbös, aki retteg, vagy aki elmegy és örömmel leborul előtte?

Boldog az az ember, akinek Istene az Úr! ÁMEN!

Lovas András